Jongin POV
Nem tudtam követni az eseményeket, hirtelen történt minden. Mikor feleszméltem, Do már rajtam feküdt és ajkát vezette végig a nyakamon, és aprócska de fürge ujjaival turkált olyan helyen, ahol eddig csak lányok voltak. Megőrültem. Új érzéseket keltett bennem, és ezekből csak még többet akartam. Ahogy a hátára fordítottam, lábai közé feküdve gyengéden csókolgatni kezdtem ajkait, hajába simítottam és megtépve azt, oldalra húztam a fejét. Ahogy nyakának legérzékenyebb részét kóstolgattam, a csípőmmel alá-alá löktem. Ez az illat… mámorító …
Egész éjszaka Do halk, és kérlelő sóhajai szőtték be az agyamat. Nem tudtam másra figyelni, csak rá, nem érdekelt a rezgő telefonom sem, senki. Ahogy kómásan, megtöröltem a szememet és magamhoz húztam a törpémet, a bűntudat legsúlyosabb kövei kezdtek el szép lassan rám nehezedni. Do aludt, csendesen, szépen, mint egy angyal. Mosolyogtam, mikor az arcára simítottam a kezem, és eszembe jutott Soomin arca. Nem tehettem ezt vele. Jongin elbasztad…Ezek a gondolatok közepette Kyungsoo felébredt, és mosolyogva fordult felém.
- Jó reggelt – motyogta rekedtesen és fáradtan.
- Neked is – mosolyogtam vissza rá.
Még feküdtünk egy picit az ágyban, beszélgettünk, játszottunk az érzékeinkkel, de mivel ma nekem dolgom volt, el kellett tőle szakadnom. Felültem az ágyon, hajamba túrtam, alsó ajkamba haraptam, mikor aprócska kezek jelentek meg hátulról a mellkasomra simulva. Mosolyogtam, és Kyungsoo gyönyörű, nagy szemeibe néztem.
- Ma van egy kis dolgom, és még próbálni is megyek – mondtam és ujjaival kezdtem játszani, miközben még mindig a szemét vizsgáltam – és este nem leszek itthon …
- Oh…. – sóhajtott de azért rám villantotta édes kis mosolyát – várlak, mint mindig
Egész délelőtt vásároltam. Mindenféle party cuccokat áruló boltokban jártam, és szinte kifosztottam azokat. Kénytelen voltam Kyungsoonak és ezzel Soominnak is hazudnom, hiszen a fiúkkal nagy meglepetés bulit szerveztünk, és mondván 2Soo Day-t tartottunk. Vettem lufikat, konfettit, Sehun és Luhan intézte a tortát, Suho elvitte Kyungsoot egy főzőtanfolyam féleségre, legalábbis nekem valami ilyet mondott, és végül minket Kris irányított.
Amikor hazaértem, már csak azok hiányoztak amiket vettem. Karácsonyfát odébb tették, és valahogyan hatalmas teret varázsoltak a nappaliba. Feltettük a díszeket, közben a HunHan páros is visszatért a nagy 2SOODAY feliratú tortával, és Suho is felhívott , mikor Do wcre ment. Minden tökéletes volt, egyedül Soomin volt az, akivel én még ma nem beszéltem. Amikor letettem a telefonomat, kimentem a lakás elé és a földre ülve tárcsáztam a ….szerelmemet.
Hosszú percekig csörgött, és már kezdtem volna feladni, mikor végre beleszólt.
- Kicsim – csak ennyit tudtam mondani, mivel belém fagyasztotta a szót
- Jongin, miért nem hívtál eddig? Te nyomi tudod, hogy aggódtam? Senki nem vette fel a telefont, Kyungsoo még ki is nyomott, ash! Azonnal told ide a seggálladat , mert…mert elpicsázlak – szinte hallottam ahogy toporzékol, és láttam , ahogy bekönnyezve csapkodja a kis párnáját. Mosolyra húzódott a szám és csak ennyit mondtam neki:
- Öltözz fel szépen, két óra és már ott is vagyok – belepusziltam a telefonba, s mielőtt kinyomtam volna halk hebegés hallottam.
Amikor boldogan felkeltem és elindultam vissza, mondván akkor segítek tovább, a konfettiket egymásra dobáló, szerelmesen egymásra néző BaekYeol páros fogadott.
- Na kicsi cica ne legyél ennyire csökönyös, adj apucinak egy puszit – hangzott megszokottan Chanyeol mély hangja és ahogy hátulról átkarolta szerelmét, öröm volt rájuk nézni. Vajon… majd egyszer én és Kyungsoo…. ASH Jongin mik ezek a gondolatok! Neked ott van Soomin , aki ma nagykorú lesz, tessék vele törődni !
Ám a párosról nem tudtam a szemem levenni. Ahogy Baekhyun izgatottsággal teli szemekkel fordult oda Chanyeolhoz, majd bújt oda hozzá, olyan idilli volt. Tökéletesek voltak együtt.
- ..in….Jongin – szólított valaki és mellékesen mióta bökdösnek !?
- Mi az? – fordultam az illetőhöz, aki eléggé perverz mosollyal nézett rám.
- Jaj Jongin csakhogy felkeltél, tán csak nem hosszú volt az éjszaka Kyungsooval? Vagy csak Soomin perverz szokása az, hogy felcsat….
- Állj le Wufan nem vagyok erre kíváncsi – hagytam ott és mentem be a szobába, természetesen felháborodva.
Hogy mer egy ilyen nekem ilyet mondani!? Soomin és..az…az izé!? Fúj.
De ahogy az ágyra néztem…az éjszaka… Leültem az ágyamra és végigsimítottam az ágyneműn. Friss volt, szépen összehajtva, de mégis Kyungsoo édesen hívogató illata töltötte be szinte az egész szobát. Istenem Jongin mit tettél…..
KYUNGSOO POV
A csók , vagyis a félre sikerült csók után nem akartam vele beszélni. Semmilyen szinten sem. Igazából nem is azért, mert nem csókolt vissza, hanem…nem tudom. Ki kellett belőle szeretnem, tehát nélküle kellett lennem. Nem akartam én semmi mást, csak azt, hogy ő boldog legyen. Ash Kyungsoo….
Kerültem, éjszaka sem köszöntem el tőle, fellépéseknél sem mutattam nagyobb érdeklődést utána, már ott tartottam, hogy felpofozom, hogy hagyjon békén, ha már ennyire tönkre tesz –noha ő erről semmit sem tud. Ám egy este nem volt otthon, tudtam, hogy Soominnal van, így a szobánkból sem mozdultam ki. A közös képeinket nézve elmélkedtem ajkai édességén. Mintha cukrot ettem volna, és az íze ott maradt volna. Elképesztően finom, selymes és lágy, ám mégis rideg és zord. Ahogy megdörzsöltem a szemem éreztem, hogy furcsa érzés fog el, mintha fájna a szememnek a fény, ezért le is zártam a telefonomat, hátha emiatt fájdult meg, ám mire felnéztem Jongin már mellettem volt. Sokkoltan ugrottam kicsit hátra és tény, most pöppett meg is ijedtem tőle.
Veszekedtünk …hangosan . Olyat mondtam neki, ami lehet, hogy sértő volt, de megint Soominnel jött, és megint csak sírni tudtam, de most előtte. Előtte álltam, remegtem, egyszerűen csak azt akartam, hogy lássa, mi folyik le bennem. Aztán megölelt, én pedig hozzábújtam. Amikor nyugtatgatott, és azt mondta, hogy szeret, legszívesebben visszamondtam volna neki, hogy én is, teljes szívből , de helyette újra megcsókoltam. Lágy voltam, szerelmes, és boldog, mikor ajkai mozogni kezdtek. Azt hiszem a legédesebb nektarint ízleltem, a nyelve mozgása tökéletesen eluralkodott felettem, az ujjai csakúgy táncoltak a hajamban, én pedig csak még többet akartam. Nem érdekel senki, nem érdekelt, hogy ezzel most tönkre teszem a kapcsolatát, önző akartam lenni. Amikor ledöntöttem az ágyra, és felé másztam, ajkát, és nyakát kezdtem birtokba venni, miközben ujjaim már a nadrágjában járkált. Azok a sóhajok, a kérlelések, tönkre tettek, de be is indítottak elég rendesen. Azon az éjszakán mindent megkapott tőlem, mindenemet neki adtam, ami valaha nekem fontos volt. Büszkeség, önzőség, érzelmek, szüzesség.
Egész éjjel nyögtem alatta, tehetetlenül kiszolgáltattam a testem egy kiéhezett kannak, aki most élte ki minden vágyát. Harapott, szívott, karmolt, mégis mind ezt olyan gyengédséggel tette, hogy az ember lába beleremeg, ha csak erre gondol. Amikor reggel elment mellőlem, egyedül éreztem magam, de mégis olyan jó érzés fogott el, mikor a nyakamon lévő aprócska kis foltokat tüntettem el a tükörben tömérdeknyi alapozót lopva Luhantól. A bizsergés nem múlt el, mintha újra és újra érezném magamban a meglepően nagy szerszámát, érezném a lihegését… Megborzongtam.
Megráztam a fejem, és amint befejeztem a röpke készülődést, felöltöztem, ágyneműt cseréltem és mentem is Suhohoz, aki seggén pattogva várt engem.
- Na végre – karolt át és szinte rám aggatta a cipőmet – most elmegyünk itthonról, nem kérdez, nincs semmi gond, csak beszélnem kell veled- azzal szinte kiszáguldottunk az ajtón és bevágott egy kocsiba. Úristen ..Suho sosem volt ilyen, csak ha tényleg nagy baj volt. Elhajtottunk, és Suho csak mereven bámult előre, majd egy parkolóban megállt, és felém fordult. Én még mindig határozottan nagy szemekkel néztem vissza rá.
- Kyungsoo, miért nem mondtad el? - suttogta a szavakat és lehajtotta a fejét.
- Jongin és én csak…
- Nem azt te okos! Nem érdekel Jongin! Miért nem mondtad el, hogy a szemeddel gondok vannak!? Ezért nem voltál hajlandó elmenni szemészhez?
Előre fordultam és lehajtottam a fejem.
- Mióta tudod? – sóhajtottam és az ujjaimmal kezdtem játszani.
- Az lényegtelen, de Kyungsoo…miért? Nézz rám kérlek – a mondata végén nagy ott lógott az a bizonyos ’ amíg tudsz ’ kifejezés. Soha senkinek nem akartam erről beszélni, most mégis muszáj lesz. Mikor kicsi voltam, és anyukám a kezében tartott, de egy pillanatra nem figyelt rám, én meg hatalmasat zakóztam a kezéből, egyenesen a földre. Anyu mesélte, hogy rettentően sírtam, és mikor megvizsgáltak, azt mondták semmi bajom, ám a középiskolában már előre kellett ülnöm, nem csak az apró termetem miatt, hanem mert nem láttam rendesen. Próbálkoztam kontaklencsével, szemüveggel, de csak ideiglenesen segítettek, a műtétet pedig kizártam. Nem akartam, hogy bárki ott kutakodjon meg ..ah fúj. Ki is rázott a hideg, és ahogy elmélkedtem, úgy nem voltam hajlandó a tekintetemet Suhora emelni. Szégyelltem magam, és inkább ajkamba haraptam. Percekig még csak ültünk, hallgattam a sóhajtásait, de nem törtem meg, ám rá emeltem a tekintetem, és kérlelően néztem aggódó szemeibe.
- Kérlek, Jonginnak egy szót se…nem tudhat erről … maradjon a mi titkunk – suttogtam a szavakat, lábaimat felhúztam magam alá és átkaroltam őket. Fogytam. Amióta nagyobb gondjaim vannak, nem eszek. Jongin is…ez is.. Lehajtottam a fejem és fájdalmas nyüszítés kíséretében elsírtam magam. Sok volt ez…főleg ma.
Végül Suho kivette a kulcsot a kocsiból, és megbökte a vállamat.
- Gyere te széphangú, szülinapot alkalmából választhatsz valamit – mosolygott rám olyan kedvesen, hogy szinte azonnal jobban lettem. Picit mosolyogtam, megtöröltem a szemem és kiszállva a kocsiból mentem oda hozzá.
Végül szinte egész nap Suhoval voltam, nagyon jól éreztem magam, annyira kedves volt velem, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy tervez-e valamit. Végül egy plüssmackóval a kezemben szálltam be már otthon a liftbe és szorongattam szorosan.
- És tudod már mi lesz a neve? – kérdezte és játszani kezdett a maci fülével.
- Igen ! – emeltem fel a tekintetem rá a maci feje felett – De nem mondom el – kuncogtam és kiszálltam a liftből. Édes torta , és mámorító alkohol szag csapta meg az orromat. Nem foglalkozva vele Suho mögött bementem a sötét lakásba. Persze az a tökfej nem kapcsolt volna villanyt. Halk lépteket hallottam magam mögött, és egy talán valami ’bazdmeg’-et… oké ez Soomin volt, de mit mondott!? Lehet, hogy valami tök elfogadott, csak én vagyok olyan marha, hogy nem tudom. De ezen időm sem volt gondolkodnom, mert felkapcsolódtak a fények, konfettik, meg valami duda hang is volt. Majdnem hátraugrottam Soomin kezei közé annyira megijedtem.
- HAPPY 2SOO DAY!! – kiáltották egyszerre nekünk , én meg csak álltam, mint tegnap este Jongin kukija és néztem, hogy mi az isten van. Pislogtam, persze a szemem a hirtelen fénytől majd’ kiégett, de amikor megláttam Jongin boldogan mosolygó arcát, egyből mosolyogni kezdtem én is. Gyönyörű, konfettis haja összevissza volt, arca kipirult és tekintete köztem és Soomin közt mozgott. Szerelmes voltam belé, de ismerem a mondást, ha szereted, engedd el. Elengedlek a szülinapomon Kim Jongin, hogy az igaz szerelmeddel legyél, én majd megjegyzem a gyermeteg mosolyodat, a ragyogó szemeidet. Mosolyogtam, nem tudtam mit tenni, még akkor sem, hogy ha most legszívesebben kiszedtem volna Soomin szájából, csak megsimogattam a hátát, majd engem is megölelt, hosszan. Karjaiba bújtam, talán túlságosan is, mikor egy konfettit szóró Chanyeol lépett oda.
- Akkor ünnepeljünk – vigyorgott és már hozta is a két tálcányi felest nekem és Soominnek. Tiltakozást nem tűrve ültetett le minket a kanapéra, és nyomta az ölünkbe a tálcákat.
- Inni , gyerünk inni – sürgetett minket. Soominnak nem kellett több egyből elkezdte őket lehúzni.
- Én ezt nem iszom meg – tettem le a tálcát az asztalra mikor Soomin már vagy a tízediket húzta le. Nem akartam nyuszi lenni, nekem huszonkettőt kellett volna meginni…hát nem csak feltételes mód volt. Végül mindent megittam, és már azt sem tudtam, hogy merre vagyok. Hátradőltem a kanapén és vigyorogva néztem a plafonon a …talán a csillárt? Most olyan aranyos és szép volt, mint még soha.
Elszórakoztunk, eliszogattunk, de egyszer Jongin nagyon érzelmesen csókolta meg előttem Soomint. Túl érzelmes volt ez az én lelkemnek, így próbáltam feltápászkodni, ami szerencsére sikerült, picit meghajoltam és kimentem az erkélyre. A friss levegő arcon csapott, mint maga a valóság. Kegyetlen volt, de mégis szelíd és szeretetre méltó. Végigsimítottam az erkély vaskorlátján, rideg volt. Felültem rá és lehajtott fejjel gondoltam végig az életemet. Én csak boldog akartam lenni. Azt az embert akartam magam mellé, aki vigyázz rám, sosem hagy el, sosem érezteti velem, hogy nem vagyok elég férfias, nem , nem voltam meleg, talán picit volt rá hajlamom Jongin előtt, de utána, szinte forrtam. Forrtam a vágytól, égtem az érintéséért, amikor ázottan, és sírva jött hozzám, hogy Soominnal gondok vannak… istenem…. miért? Soomin miért volt ott és akkor? Vagy, miért nem én vagyok ő? Miért nem vagyok lány, miért nem tudok szép lenni, vagy elég lenni neki? Lehet, hogy csak kipróbált? És nem tetszettem neki? Vagy igen , csak nem vallja be?
Könnyes, és vörös arcomat a tenyereimbe temetve rohamoztak meg az újabb kérdések, feltételezések, gondolatok. Egy aprócska kattanást hallottam, és mire felnéztem, Jongin már zárta be az ajtót maga mögött és rám nézett. Nem akartam ezt, nem akartam a szánalmas bocsánatkérő szövegét hallgatni, nem akartam látni sem.
- Mit szeretnél? – kérdeztem és megtöröltem a szemem
- Gyere be kérlek, mindenki vár rád – sóhajtott fel és lépett oda hozzám – Kyungsoo , kérlek – nyúlt volna a kezem után de elkaptam onnan.
- Kai miért? – néztem a szemébe. Tudta, hogy csak akkor hívom így, ha haragszom rá – miért keltesz bennem olyan érzéseket, amiket nem kéne? Miért nem fogod fel, hogy az életem legfontosabb tényezője vagy? Hogy az illatod a levegőm, a nevetésed a vizem, a hangod az ételem, szeretlek, és nem csak megjátszom magam – suttogtam neki sírva. Leszálltam a korlátról és az ajtó melletti házfalnak támasztottam a hátam – Jongin nekem te olyan vagy, mint neked Soomin. Élet. És ha ezt te nem érted meg, akkor miért teszel ilyet? Megcsókolsz, elveszed a szüzességem, és utána elvárod, hogy jó pofizzak… ne legyél ilyen kegyetlen…
Felém kezdett el lépni, láttam, ahogy az árnyéka közeledik, majd felemelte az eddig lehajtott fejem, s így szólt:
- Nem tudod elhinni, hogy én mennyit szenvedek. Akkor, azon az éjjelen, nem csak baráti szeretetre gondoltam, te tökfej - suttogta ajkaimra – lehet, hogy nagyon forró talajon lépkedek, de kellesz. Megtartalak bármi áron, és Soomint is. Van benned valami, ami benne nincs meg – suttogta a fülembe és a hajamba túrt.
- Nekem van farkam – mondtam teljes komolysággal, és erre kinevetett.
Arca elé tette a kezét és leguggolva nevetett. Toporzékolni kezdtem és morcosan néztem rá le. Olyan egy …fúúúú!!
De miután összeszedte magát, visszajött hozzám, és mosolyogva támaszkodott meg a fejem felett.
- Na pont ezért nem foglak téged soha a büdös életben elengedni
- De az illatosban sem
- ASH Kyungsoo elég már ne rontsd el a pillanatokat – lépett közelebb és alfelünk már összeért , mire megadóan sóhajtottam egyet.
Nem várt sokáig, ujjait végigvezette a nyakamon, a karomon és ujjainkat összefonva csókolt meg. Ezt a csókot, mint valami pecsétet jegyezte meg az éjszaka sötétje, nyelte el a buli hangja, és ragyogta be a csillagos égbolt. Ajkát faltam, boldog voltam, éreztem, hogy ő is az. Hajába túrva húztam közelebb, nyelvét táncba hívtam és alsó ajkai kényeztetése közben, kezeim lecsúsztak a nyakán, a vállán, végig a mellkasán, és nadrágja övénél álltak meg. Kimondatlanul is a szeretője lettem, és én voltam a későbbi indoka a kapcsolata végének. Nem mondom, hogy tetszett, mert Soominnal szemben nem volt tisztességes, de …a francba is boldog voltam!!
Gondolatimat megszakította, hogy Jongin olyat lökött, hogy a csókon kívül kellett már nyögnöm. Megremegtem és kigomboltam a nadrágját…
SOOMIN POV
Hol van Jongin…?
Nem tudtam követni az eseményeket, hirtelen történt minden. Mikor feleszméltem, Do már rajtam feküdt és ajkát vezette végig a nyakamon, és aprócska de fürge ujjaival turkált olyan helyen, ahol eddig csak lányok voltak. Megőrültem. Új érzéseket keltett bennem, és ezekből csak még többet akartam. Ahogy a hátára fordítottam, lábai közé feküdve gyengéden csókolgatni kezdtem ajkait, hajába simítottam és megtépve azt, oldalra húztam a fejét. Ahogy nyakának legérzékenyebb részét kóstolgattam, a csípőmmel alá-alá löktem. Ez az illat… mámorító …
Egész éjszaka Do halk, és kérlelő sóhajai szőtték be az agyamat. Nem tudtam másra figyelni, csak rá, nem érdekelt a rezgő telefonom sem, senki. Ahogy kómásan, megtöröltem a szememet és magamhoz húztam a törpémet, a bűntudat legsúlyosabb kövei kezdtek el szép lassan rám nehezedni. Do aludt, csendesen, szépen, mint egy angyal. Mosolyogtam, mikor az arcára simítottam a kezem, és eszembe jutott Soomin arca. Nem tehettem ezt vele. Jongin elbasztad…Ezek a gondolatok közepette Kyungsoo felébredt, és mosolyogva fordult felém.
- Jó reggelt – motyogta rekedtesen és fáradtan.
- Neked is – mosolyogtam vissza rá.
Még feküdtünk egy picit az ágyban, beszélgettünk, játszottunk az érzékeinkkel, de mivel ma nekem dolgom volt, el kellett tőle szakadnom. Felültem az ágyon, hajamba túrtam, alsó ajkamba haraptam, mikor aprócska kezek jelentek meg hátulról a mellkasomra simulva. Mosolyogtam, és Kyungsoo gyönyörű, nagy szemeibe néztem.
- Ma van egy kis dolgom, és még próbálni is megyek – mondtam és ujjaival kezdtem játszani, miközben még mindig a szemét vizsgáltam – és este nem leszek itthon …
- Oh…. – sóhajtott de azért rám villantotta édes kis mosolyát – várlak, mint mindig
Egész délelőtt vásároltam. Mindenféle party cuccokat áruló boltokban jártam, és szinte kifosztottam azokat. Kénytelen voltam Kyungsoonak és ezzel Soominnak is hazudnom, hiszen a fiúkkal nagy meglepetés bulit szerveztünk, és mondván 2Soo Day-t tartottunk. Vettem lufikat, konfettit, Sehun és Luhan intézte a tortát, Suho elvitte Kyungsoot egy főzőtanfolyam féleségre, legalábbis nekem valami ilyet mondott, és végül minket Kris irányított.
Amikor hazaértem, már csak azok hiányoztak amiket vettem. Karácsonyfát odébb tették, és valahogyan hatalmas teret varázsoltak a nappaliba. Feltettük a díszeket, közben a HunHan páros is visszatért a nagy 2SOODAY feliratú tortával, és Suho is felhívott , mikor Do wcre ment. Minden tökéletes volt, egyedül Soomin volt az, akivel én még ma nem beszéltem. Amikor letettem a telefonomat, kimentem a lakás elé és a földre ülve tárcsáztam a ….szerelmemet.
Hosszú percekig csörgött, és már kezdtem volna feladni, mikor végre beleszólt.
- Kicsim – csak ennyit tudtam mondani, mivel belém fagyasztotta a szót
- Jongin, miért nem hívtál eddig? Te nyomi tudod, hogy aggódtam? Senki nem vette fel a telefont, Kyungsoo még ki is nyomott, ash! Azonnal told ide a seggálladat , mert…mert elpicsázlak – szinte hallottam ahogy toporzékol, és láttam , ahogy bekönnyezve csapkodja a kis párnáját. Mosolyra húzódott a szám és csak ennyit mondtam neki:
- Öltözz fel szépen, két óra és már ott is vagyok – belepusziltam a telefonba, s mielőtt kinyomtam volna halk hebegés hallottam.
Amikor boldogan felkeltem és elindultam vissza, mondván akkor segítek tovább, a konfettiket egymásra dobáló, szerelmesen egymásra néző BaekYeol páros fogadott.
- Na kicsi cica ne legyél ennyire csökönyös, adj apucinak egy puszit – hangzott megszokottan Chanyeol mély hangja és ahogy hátulról átkarolta szerelmét, öröm volt rájuk nézni. Vajon… majd egyszer én és Kyungsoo…. ASH Jongin mik ezek a gondolatok! Neked ott van Soomin , aki ma nagykorú lesz, tessék vele törődni !
Ám a párosról nem tudtam a szemem levenni. Ahogy Baekhyun izgatottsággal teli szemekkel fordult oda Chanyeolhoz, majd bújt oda hozzá, olyan idilli volt. Tökéletesek voltak együtt.
- ..in….Jongin – szólított valaki és mellékesen mióta bökdösnek !?
- Mi az? – fordultam az illetőhöz, aki eléggé perverz mosollyal nézett rám.
- Jaj Jongin csakhogy felkeltél, tán csak nem hosszú volt az éjszaka Kyungsooval? Vagy csak Soomin perverz szokása az, hogy felcsat….
- Állj le Wufan nem vagyok erre kíváncsi – hagytam ott és mentem be a szobába, természetesen felháborodva.
Hogy mer egy ilyen nekem ilyet mondani!? Soomin és..az…az izé!? Fúj.
De ahogy az ágyra néztem…az éjszaka… Leültem az ágyamra és végigsimítottam az ágyneműn. Friss volt, szépen összehajtva, de mégis Kyungsoo édesen hívogató illata töltötte be szinte az egész szobát. Istenem Jongin mit tettél…..
KYUNGSOO POV
A csók , vagyis a félre sikerült csók után nem akartam vele beszélni. Semmilyen szinten sem. Igazából nem is azért, mert nem csókolt vissza, hanem…nem tudom. Ki kellett belőle szeretnem, tehát nélküle kellett lennem. Nem akartam én semmi mást, csak azt, hogy ő boldog legyen. Ash Kyungsoo….
Kerültem, éjszaka sem köszöntem el tőle, fellépéseknél sem mutattam nagyobb érdeklődést utána, már ott tartottam, hogy felpofozom, hogy hagyjon békén, ha már ennyire tönkre tesz –noha ő erről semmit sem tud. Ám egy este nem volt otthon, tudtam, hogy Soominnal van, így a szobánkból sem mozdultam ki. A közös képeinket nézve elmélkedtem ajkai édességén. Mintha cukrot ettem volna, és az íze ott maradt volna. Elképesztően finom, selymes és lágy, ám mégis rideg és zord. Ahogy megdörzsöltem a szemem éreztem, hogy furcsa érzés fog el, mintha fájna a szememnek a fény, ezért le is zártam a telefonomat, hátha emiatt fájdult meg, ám mire felnéztem Jongin már mellettem volt. Sokkoltan ugrottam kicsit hátra és tény, most pöppett meg is ijedtem tőle.
Veszekedtünk …hangosan . Olyat mondtam neki, ami lehet, hogy sértő volt, de megint Soominnel jött, és megint csak sírni tudtam, de most előtte. Előtte álltam, remegtem, egyszerűen csak azt akartam, hogy lássa, mi folyik le bennem. Aztán megölelt, én pedig hozzábújtam. Amikor nyugtatgatott, és azt mondta, hogy szeret, legszívesebben visszamondtam volna neki, hogy én is, teljes szívből , de helyette újra megcsókoltam. Lágy voltam, szerelmes, és boldog, mikor ajkai mozogni kezdtek. Azt hiszem a legédesebb nektarint ízleltem, a nyelve mozgása tökéletesen eluralkodott felettem, az ujjai csakúgy táncoltak a hajamban, én pedig csak még többet akartam. Nem érdekel senki, nem érdekelt, hogy ezzel most tönkre teszem a kapcsolatát, önző akartam lenni. Amikor ledöntöttem az ágyra, és felé másztam, ajkát, és nyakát kezdtem birtokba venni, miközben ujjaim már a nadrágjában járkált. Azok a sóhajok, a kérlelések, tönkre tettek, de be is indítottak elég rendesen. Azon az éjszakán mindent megkapott tőlem, mindenemet neki adtam, ami valaha nekem fontos volt. Büszkeség, önzőség, érzelmek, szüzesség.
Egész éjjel nyögtem alatta, tehetetlenül kiszolgáltattam a testem egy kiéhezett kannak, aki most élte ki minden vágyát. Harapott, szívott, karmolt, mégis mind ezt olyan gyengédséggel tette, hogy az ember lába beleremeg, ha csak erre gondol. Amikor reggel elment mellőlem, egyedül éreztem magam, de mégis olyan jó érzés fogott el, mikor a nyakamon lévő aprócska kis foltokat tüntettem el a tükörben tömérdeknyi alapozót lopva Luhantól. A bizsergés nem múlt el, mintha újra és újra érezném magamban a meglepően nagy szerszámát, érezném a lihegését… Megborzongtam.
Megráztam a fejem, és amint befejeztem a röpke készülődést, felöltöztem, ágyneműt cseréltem és mentem is Suhohoz, aki seggén pattogva várt engem.
- Na végre – karolt át és szinte rám aggatta a cipőmet – most elmegyünk itthonról, nem kérdez, nincs semmi gond, csak beszélnem kell veled- azzal szinte kiszáguldottunk az ajtón és bevágott egy kocsiba. Úristen ..Suho sosem volt ilyen, csak ha tényleg nagy baj volt. Elhajtottunk, és Suho csak mereven bámult előre, majd egy parkolóban megállt, és felém fordult. Én még mindig határozottan nagy szemekkel néztem vissza rá.
- Kyungsoo, miért nem mondtad el? - suttogta a szavakat és lehajtotta a fejét.
- Jongin és én csak…
- Nem azt te okos! Nem érdekel Jongin! Miért nem mondtad el, hogy a szemeddel gondok vannak!? Ezért nem voltál hajlandó elmenni szemészhez?
Előre fordultam és lehajtottam a fejem.
- Mióta tudod? – sóhajtottam és az ujjaimmal kezdtem játszani.
- Az lényegtelen, de Kyungsoo…miért? Nézz rám kérlek – a mondata végén nagy ott lógott az a bizonyos ’ amíg tudsz ’ kifejezés. Soha senkinek nem akartam erről beszélni, most mégis muszáj lesz. Mikor kicsi voltam, és anyukám a kezében tartott, de egy pillanatra nem figyelt rám, én meg hatalmasat zakóztam a kezéből, egyenesen a földre. Anyu mesélte, hogy rettentően sírtam, és mikor megvizsgáltak, azt mondták semmi bajom, ám a középiskolában már előre kellett ülnöm, nem csak az apró termetem miatt, hanem mert nem láttam rendesen. Próbálkoztam kontaklencsével, szemüveggel, de csak ideiglenesen segítettek, a műtétet pedig kizártam. Nem akartam, hogy bárki ott kutakodjon meg ..ah fúj. Ki is rázott a hideg, és ahogy elmélkedtem, úgy nem voltam hajlandó a tekintetemet Suhora emelni. Szégyelltem magam, és inkább ajkamba haraptam. Percekig még csak ültünk, hallgattam a sóhajtásait, de nem törtem meg, ám rá emeltem a tekintetem, és kérlelően néztem aggódó szemeibe.
- Kérlek, Jonginnak egy szót se…nem tudhat erről … maradjon a mi titkunk – suttogtam a szavakat, lábaimat felhúztam magam alá és átkaroltam őket. Fogytam. Amióta nagyobb gondjaim vannak, nem eszek. Jongin is…ez is.. Lehajtottam a fejem és fájdalmas nyüszítés kíséretében elsírtam magam. Sok volt ez…főleg ma.
Végül Suho kivette a kulcsot a kocsiból, és megbökte a vállamat.
- Gyere te széphangú, szülinapot alkalmából választhatsz valamit – mosolygott rám olyan kedvesen, hogy szinte azonnal jobban lettem. Picit mosolyogtam, megtöröltem a szemem és kiszállva a kocsiból mentem oda hozzá.
Végül szinte egész nap Suhoval voltam, nagyon jól éreztem magam, annyira kedves volt velem, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy tervez-e valamit. Végül egy plüssmackóval a kezemben szálltam be már otthon a liftbe és szorongattam szorosan.
- És tudod már mi lesz a neve? – kérdezte és játszani kezdett a maci fülével.
- Igen ! – emeltem fel a tekintetem rá a maci feje felett – De nem mondom el – kuncogtam és kiszálltam a liftből. Édes torta , és mámorító alkohol szag csapta meg az orromat. Nem foglalkozva vele Suho mögött bementem a sötét lakásba. Persze az a tökfej nem kapcsolt volna villanyt. Halk lépteket hallottam magam mögött, és egy talán valami ’bazdmeg’-et… oké ez Soomin volt, de mit mondott!? Lehet, hogy valami tök elfogadott, csak én vagyok olyan marha, hogy nem tudom. De ezen időm sem volt gondolkodnom, mert felkapcsolódtak a fények, konfettik, meg valami duda hang is volt. Majdnem hátraugrottam Soomin kezei közé annyira megijedtem.
- HAPPY 2SOO DAY!! – kiáltották egyszerre nekünk , én meg csak álltam, mint tegnap este Jongin kukija és néztem, hogy mi az isten van. Pislogtam, persze a szemem a hirtelen fénytől majd’ kiégett, de amikor megláttam Jongin boldogan mosolygó arcát, egyből mosolyogni kezdtem én is. Gyönyörű, konfettis haja összevissza volt, arca kipirult és tekintete köztem és Soomin közt mozgott. Szerelmes voltam belé, de ismerem a mondást, ha szereted, engedd el. Elengedlek a szülinapomon Kim Jongin, hogy az igaz szerelmeddel legyél, én majd megjegyzem a gyermeteg mosolyodat, a ragyogó szemeidet. Mosolyogtam, nem tudtam mit tenni, még akkor sem, hogy ha most legszívesebben kiszedtem volna Soomin szájából, csak megsimogattam a hátát, majd engem is megölelt, hosszan. Karjaiba bújtam, talán túlságosan is, mikor egy konfettit szóró Chanyeol lépett oda.
- Akkor ünnepeljünk – vigyorgott és már hozta is a két tálcányi felest nekem és Soominnek. Tiltakozást nem tűrve ültetett le minket a kanapéra, és nyomta az ölünkbe a tálcákat.
- Inni , gyerünk inni – sürgetett minket. Soominnak nem kellett több egyből elkezdte őket lehúzni.
- Én ezt nem iszom meg – tettem le a tálcát az asztalra mikor Soomin már vagy a tízediket húzta le. Nem akartam nyuszi lenni, nekem huszonkettőt kellett volna meginni…hát nem csak feltételes mód volt. Végül mindent megittam, és már azt sem tudtam, hogy merre vagyok. Hátradőltem a kanapén és vigyorogva néztem a plafonon a …talán a csillárt? Most olyan aranyos és szép volt, mint még soha.
Elszórakoztunk, eliszogattunk, de egyszer Jongin nagyon érzelmesen csókolta meg előttem Soomint. Túl érzelmes volt ez az én lelkemnek, így próbáltam feltápászkodni, ami szerencsére sikerült, picit meghajoltam és kimentem az erkélyre. A friss levegő arcon csapott, mint maga a valóság. Kegyetlen volt, de mégis szelíd és szeretetre méltó. Végigsimítottam az erkély vaskorlátján, rideg volt. Felültem rá és lehajtott fejjel gondoltam végig az életemet. Én csak boldog akartam lenni. Azt az embert akartam magam mellé, aki vigyázz rám, sosem hagy el, sosem érezteti velem, hogy nem vagyok elég férfias, nem , nem voltam meleg, talán picit volt rá hajlamom Jongin előtt, de utána, szinte forrtam. Forrtam a vágytól, égtem az érintéséért, amikor ázottan, és sírva jött hozzám, hogy Soominnal gondok vannak… istenem…. miért? Soomin miért volt ott és akkor? Vagy, miért nem én vagyok ő? Miért nem vagyok lány, miért nem tudok szép lenni, vagy elég lenni neki? Lehet, hogy csak kipróbált? És nem tetszettem neki? Vagy igen , csak nem vallja be?
Könnyes, és vörös arcomat a tenyereimbe temetve rohamoztak meg az újabb kérdések, feltételezések, gondolatok. Egy aprócska kattanást hallottam, és mire felnéztem, Jongin már zárta be az ajtót maga mögött és rám nézett. Nem akartam ezt, nem akartam a szánalmas bocsánatkérő szövegét hallgatni, nem akartam látni sem.
- Mit szeretnél? – kérdeztem és megtöröltem a szemem
- Gyere be kérlek, mindenki vár rád – sóhajtott fel és lépett oda hozzám – Kyungsoo , kérlek – nyúlt volna a kezem után de elkaptam onnan.
- Kai miért? – néztem a szemébe. Tudta, hogy csak akkor hívom így, ha haragszom rá – miért keltesz bennem olyan érzéseket, amiket nem kéne? Miért nem fogod fel, hogy az életem legfontosabb tényezője vagy? Hogy az illatod a levegőm, a nevetésed a vizem, a hangod az ételem, szeretlek, és nem csak megjátszom magam – suttogtam neki sírva. Leszálltam a korlátról és az ajtó melletti házfalnak támasztottam a hátam – Jongin nekem te olyan vagy, mint neked Soomin. Élet. És ha ezt te nem érted meg, akkor miért teszel ilyet? Megcsókolsz, elveszed a szüzességem, és utána elvárod, hogy jó pofizzak… ne legyél ilyen kegyetlen…
Felém kezdett el lépni, láttam, ahogy az árnyéka közeledik, majd felemelte az eddig lehajtott fejem, s így szólt:
- Nem tudod elhinni, hogy én mennyit szenvedek. Akkor, azon az éjjelen, nem csak baráti szeretetre gondoltam, te tökfej - suttogta ajkaimra – lehet, hogy nagyon forró talajon lépkedek, de kellesz. Megtartalak bármi áron, és Soomint is. Van benned valami, ami benne nincs meg – suttogta a fülembe és a hajamba túrt.
- Nekem van farkam – mondtam teljes komolysággal, és erre kinevetett.
Arca elé tette a kezét és leguggolva nevetett. Toporzékolni kezdtem és morcosan néztem rá le. Olyan egy …fúúúú!!
De miután összeszedte magát, visszajött hozzám, és mosolyogva támaszkodott meg a fejem felett.
- Na pont ezért nem foglak téged soha a büdös életben elengedni
- De az illatosban sem
- ASH Kyungsoo elég már ne rontsd el a pillanatokat – lépett közelebb és alfelünk már összeért , mire megadóan sóhajtottam egyet.
Nem várt sokáig, ujjait végigvezette a nyakamon, a karomon és ujjainkat összefonva csókolt meg. Ezt a csókot, mint valami pecsétet jegyezte meg az éjszaka sötétje, nyelte el a buli hangja, és ragyogta be a csillagos égbolt. Ajkát faltam, boldog voltam, éreztem, hogy ő is az. Hajába túrva húztam közelebb, nyelvét táncba hívtam és alsó ajkai kényeztetése közben, kezeim lecsúsztak a nyakán, a vállán, végig a mellkasán, és nadrágja övénél álltak meg. Kimondatlanul is a szeretője lettem, és én voltam a későbbi indoka a kapcsolata végének. Nem mondom, hogy tetszett, mert Soominnal szemben nem volt tisztességes, de …a francba is boldog voltam!!
Gondolatimat megszakította, hogy Jongin olyat lökött, hogy a csókon kívül kellett már nyögnöm. Megremegtem és kigomboltam a nadrágját…
SOOMIN POV
Hol van Jongin…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése