JONGIN POV.
Mindig is szerettem a kis hyungommal lenni, nem tudom, olyan természetes volt, hogy mindig velem van, törődik velem, akár még csendre is utasít egy-egy vitában, hogy ha arról van szó. Nagyon közeli barátok voltunk és sosem akartam ennek a barátságnak a végét. Mikor második nap beléptünk a munkahelyünk ajtaján, egy kicsit duci, hosszú, szőkehajú lány jött velem szemben, egy tabletet fogva és mérgelődve valami tök ismereten nyelven. Nem is figyeltem, hogy merre megy, csak magát a lányt néztem. Gyönyörű volt, elképeztett, amikor elment mellettem, hajának barackos illata megtáncoltatta az érzékeimet, és kecsesen keveredett édeskés parfümjével. Egy pillanatra megálltam, és utána fordultam. Alsó ajkamba haraptam, és szinte epekedtem utána, pedig csak alig 5 másodperce láttam meg, de máris kellett egy életre.
Teltek a napok, a hetek, és megismertem a lányt. Soomin. Ez a néz csenget egész nap a fejemben, mióta csak vele voltam. Olyan fél éve lehetett, hogy először elmentem vele randizni, úgy rendesen, először csókoltam meg, és érintettem úgy, ahogy senki más. Boldog voltam. Leírhatatlanul !! Nem is tettem másképp, azonnal rohantam Do-hoz , hogy végre ecsetelhessek neki mindenről. Azt akartam , hogy minden tudjon. Volt párszor olyan, hogy lehajtotta a fejét, mondván, hogy csak fáj a feje és sűrűn elnézést kérve ment be a szobánkba, volt olyan is, hogy elaludt, vagy legalábbis lehunyta a szemét miközben meséltem neki, de meghallgatott. Ez volt a lényeg, és nagyon örültem neki, hogy ő van nekem, mint legeslegeslegeslegjobb barát.
Aztán egy este, mikor Soomin és én már megint összevesztünk azon, hogy nincs rá elég időm, dühösen,hisztisen és fáradtan vetettem be magam az ágyamba. Kyungsoo próbált nekem segíteni, de ellöktem és ő is inkább fürdeni ment. Végül addig veszekedtünk, míg leírtam neki , hogy mit érzek, mennyire szeretem, miért vagyok vele, miért ragaszkodom hozzá annyira, és sírva, nem az nem férfias, könnyezve – na ez már jó – hívtam fel és morogtam el neki egy szeretlek-et. Mosolygott, ahogy a hangjából kivettem, és jó éjszakát kívánva aludtam el a telefonomat szorítva, melyen természetesen a közös képünk virított. Szerettem Soomint, az életemmé vált röpke hat hónap alatt.
Amikor békésen szuszogtam, és már a szememből is kiszáradt a könny, Do édes hangjára keltem fel és a puha bőrének simogatására. Elmorogtam neki , hogy majd holnap fürdök és levetkőztem, persze a boxer maradt. Amikor visszadőltem volna, húztam magammal és átdobtam a kezemet aprócska kis vállán.
- Hyung ma itt kell aludnod mert vihar lesz és tudom, hogy te azt nem szereted – suttogtam neki mosolyogva és mikor befészkelte magát azonnal egy nagy dörgés futotta át az egész szobát, és Kyungsoo testét. Hozzám bújt, kérte, hogy védjem meg, és erősebb lévén azonnal közelebb húztam magamhoz, távolságot szinte alig hagyva magunk között. Kezem lesiklott a pólóján keresztül a derekára, és ahogy a nyakamba fúrta a fejét, én úgy suttogtam neki szavakat a nyakára, mivel a fül az arcocskámat nyomkodta. Amikor hajába túrtam, szinte felsóhajtott, mintha könyörögne, hogy tegyek még ilyet vele , majd megszólalt:
- Jongin…kérlek ne tedd ezt… - nem értetem, hogy ezt mire mondja, de engedtem a szorításon.
Végül kilyukadtunk ott, hogy nem szeretné Soomint megbántani, és , hogy nem kapott levegőt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de teljesen megértettem. Majd mikor meguntam a csendet, és nem tudtam még aludni, feltettem neki egy olyan kérdést amire nem várt válasz jött.
Amikor ajkaimra hajolt, nem tudtam, hogy mit csináljak . Sokkolt a tény, hogy a legjobb barátom megcsókol, ráadásul az is , hogy erős késztetést érzek, hogy viszonozzam. Végül nem viszonoztam, időm sem volt rá, mert Kyungsoo elhúzódott és megvillantva hatalmas barna szemeit, melyekben könnyek ültek, csak rám nézett.
- Sajnálom… - szipogta és elfordulva tőlem pihent, de mikor dörrent az ég, összehúzta magát.
Csak néztem az aprócska testét, és magamhoz húzva hunytam le a szemem.
- Ne menj el mellőlem, a vihartól csak én védhetlek meg..
Hetek teltek el úgy, hogy Kyungsoo nem szólt hozzám, szinte átnézett rajtam, és nem tudtam miért. Talán azért, mert nem viszonoztam a csókját, vagy mert megtette, és megbánta, miért…? Soominnek sem tudtam ezt elmondani, sem senkinek sem a bandában és ez már látszott is rajtam.
- Jongin mi a baj? – simított végig Soomin az arcomon mikor már kedvetlenül ültem mellette és a kávémhoz sem nyúltam.
- Ja, semmi sem, csak…ah. – hajtottam le a fejem és zsebre tettem a kezem – mond, hogy te nem fogsz elhagyni…még ha kérem, akkor sem… - emeltem rá a tekintetem és láttam azt a kétségbeesést , amit sosem akartam.
- Jongin mi a baj, mond már el ! – fogta meg a karomat és megrángatta egy picit.
- Kyungsoo…. – sóhajtottam - hetek óta nem beszél velem, meg sem lát, és nem tudom mi történt vele, ezért kérlek, te ne hagyj el – nyomtam meg különösen az utolsó szavakat és arcára puszilva hajtottam fejem a vállára – Soomin, az életem vagy, te is és Kyungsoo is. Nélkületek sehol sem lennék, egy gödörben talán, kiáltozva érted – simítottam egy tincsét a füle mögé és felém fordítva arcát megcsókoltam. Éreztem, hogy remegnek ajkaim, de nem érdekelt. Csak csókoltam, szerelmesen, szenvedélyesen.
- Szeretlek – suttogta ajkaimra – és én sosem hagylak el, mindig veled leszek, csak aztán viselj is el – vigyorodott el és apró puszit adott az alsó ajkamra
- Oh szívem hát ezért imádlak – vigyorogtam és újra megcsókoltam.
Amikor hazaértem a randinkról, halkan mentem be a szobánkba és láttam, hogy Kyungsoo ül az ágyon és a telefonján lévő képeket nézegeti.
- Zavarhatok? – lopakodtam oda hozzá és leültem mellé. Nem tudtam kivenni mit is nézett pontosan mert, lezárta a telefonját és riadtan ugrott odébb.
Félne tőlem? Most komolyan …. mit tettem…?
Amikor indult volna el tőlem, megragadtam a csuklóját és visszarántottam, egyenesen az ágyba vissza ülő helyzetbe.
- Do Kyungsoo addig innen fel nem emeled a picsádat, míg el nem mondod mi a jó franc bajod van velem, és nézel át rajtam napok óta! – kicsit hangosabban suttogtam ügyelve arra, hogy a többiek ne hallják meg mert gondolom már rég alszanak.
Először nem mondott semmit, csak nézett, majd lehajtotta a fejét és a csuklóján pihenő ujjaimra pillantott, majd újra rám. Nem szóltunk egymáshoz, percekig, de nekem ezek már óráknak tűntek, végül megszólalt.
- Jonginah….sajnálom … én nem egy olyan valaki vagyok számodra, aki miatt így kéne érezned, nem fogok többet veled beszélni a kelleténél, nem fogok több--
- HÜLYE VAGY!? KOMOLYAN HÜLYE VAGY!? Te vagy az egyetlen barátom, az egyetlen . Tudod mi ez a szó!? Kyungsoo az isten áldjon meg , hát nem hiszlek el ! Azért vagy ilyen mert nem csókoltalak meg!? Vagy mert nem reagáltam rá semmit!? Igen tény, hogy kicsit, nem is, nagyon kiakasztott a dolog, de basszus, ha az eddig heterónak hitt barátod odajön, és megcsókol, te mit reagálnál rá!? Nem hiszem, hogy örömödben ujjonganál és elújságolnád mindenkinek – rekesztettem belé a szót nem éppen halk kommentemmel – Soomin is--
- MÁR MEGINT SOOMIN. HAGYJ VELE, KÉRLEK CSAK ..hagyj…hagyj békén - csattant fel mellőlem és előttem állva reszketett a kis teste.
Nem bírtam nézni, nem tudom ezt eltűrni, nem akarom őt így látni, ilyen összetörtnek. Nem tudom miért, de reflexszerűen felpattantam, és letörölve néhány könnycseppét megöleltem.
- Szeretlek Kyungsoo és sajnálom – bújtam a nyakába és belecsókoltam. Hogy miért? Nem tudom. Vonzott ez az ember – is- olyat éreztem, amire mindig is vágytam. Talán ezt még Soomin sem tudja megadni? Nem. Megtudja.
Elmélkedésemből Kyungsoo és varázslatos ajkai hoztak vissza a való életbe. Lágyan csókolt, és én viszonoztam. Lassan simítottam hajába, kiélvezve minden apró kis érintését, majd alsó ajkába harapva, kezeim lesiklottak túl tökéletes, és nőies csípőjén. Ahogy a nyakamat átkarolta és közelebb húzott, megőrültem. Miért ? Jongin miért? Neked ott van Soomin, mégis miért érzel most hatalmas vágyat a legjobb barátod iránt? Miért ízleled ajkait, miért hagyod, hogy olyan helyre vigyen, ahol még nem is voltál? Szereted? Talán kicsit jobban?
- Hyungh – sóhajtottam ajkaira és végigsimítottam az arcán – mondták már, hogy jól csókolsz?
- Mondták már, hogy farok állító a csókod? – vigyorgott perverzen és újra megcsókolt.
Mindig is szerettem a kis hyungommal lenni, nem tudom, olyan természetes volt, hogy mindig velem van, törődik velem, akár még csendre is utasít egy-egy vitában, hogy ha arról van szó. Nagyon közeli barátok voltunk és sosem akartam ennek a barátságnak a végét. Mikor második nap beléptünk a munkahelyünk ajtaján, egy kicsit duci, hosszú, szőkehajú lány jött velem szemben, egy tabletet fogva és mérgelődve valami tök ismereten nyelven. Nem is figyeltem, hogy merre megy, csak magát a lányt néztem. Gyönyörű volt, elképeztett, amikor elment mellettem, hajának barackos illata megtáncoltatta az érzékeimet, és kecsesen keveredett édeskés parfümjével. Egy pillanatra megálltam, és utána fordultam. Alsó ajkamba haraptam, és szinte epekedtem utána, pedig csak alig 5 másodperce láttam meg, de máris kellett egy életre.
Teltek a napok, a hetek, és megismertem a lányt. Soomin. Ez a néz csenget egész nap a fejemben, mióta csak vele voltam. Olyan fél éve lehetett, hogy először elmentem vele randizni, úgy rendesen, először csókoltam meg, és érintettem úgy, ahogy senki más. Boldog voltam. Leírhatatlanul !! Nem is tettem másképp, azonnal rohantam Do-hoz , hogy végre ecsetelhessek neki mindenről. Azt akartam , hogy minden tudjon. Volt párszor olyan, hogy lehajtotta a fejét, mondván, hogy csak fáj a feje és sűrűn elnézést kérve ment be a szobánkba, volt olyan is, hogy elaludt, vagy legalábbis lehunyta a szemét miközben meséltem neki, de meghallgatott. Ez volt a lényeg, és nagyon örültem neki, hogy ő van nekem, mint legeslegeslegeslegjobb barát.
Aztán egy este, mikor Soomin és én már megint összevesztünk azon, hogy nincs rá elég időm, dühösen,hisztisen és fáradtan vetettem be magam az ágyamba. Kyungsoo próbált nekem segíteni, de ellöktem és ő is inkább fürdeni ment. Végül addig veszekedtünk, míg leírtam neki , hogy mit érzek, mennyire szeretem, miért vagyok vele, miért ragaszkodom hozzá annyira, és sírva, nem az nem férfias, könnyezve – na ez már jó – hívtam fel és morogtam el neki egy szeretlek-et. Mosolygott, ahogy a hangjából kivettem, és jó éjszakát kívánva aludtam el a telefonomat szorítva, melyen természetesen a közös képünk virított. Szerettem Soomint, az életemmé vált röpke hat hónap alatt.
Amikor békésen szuszogtam, és már a szememből is kiszáradt a könny, Do édes hangjára keltem fel és a puha bőrének simogatására. Elmorogtam neki , hogy majd holnap fürdök és levetkőztem, persze a boxer maradt. Amikor visszadőltem volna, húztam magammal és átdobtam a kezemet aprócska kis vállán.
- Hyung ma itt kell aludnod mert vihar lesz és tudom, hogy te azt nem szereted – suttogtam neki mosolyogva és mikor befészkelte magát azonnal egy nagy dörgés futotta át az egész szobát, és Kyungsoo testét. Hozzám bújt, kérte, hogy védjem meg, és erősebb lévén azonnal közelebb húztam magamhoz, távolságot szinte alig hagyva magunk között. Kezem lesiklott a pólóján keresztül a derekára, és ahogy a nyakamba fúrta a fejét, én úgy suttogtam neki szavakat a nyakára, mivel a fül az arcocskámat nyomkodta. Amikor hajába túrtam, szinte felsóhajtott, mintha könyörögne, hogy tegyek még ilyet vele , majd megszólalt:
- Jongin…kérlek ne tedd ezt… - nem értetem, hogy ezt mire mondja, de engedtem a szorításon.
Végül kilyukadtunk ott, hogy nem szeretné Soomint megbántani, és , hogy nem kapott levegőt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de teljesen megértettem. Majd mikor meguntam a csendet, és nem tudtam még aludni, feltettem neki egy olyan kérdést amire nem várt válasz jött.
Amikor ajkaimra hajolt, nem tudtam, hogy mit csináljak . Sokkolt a tény, hogy a legjobb barátom megcsókol, ráadásul az is , hogy erős késztetést érzek, hogy viszonozzam. Végül nem viszonoztam, időm sem volt rá, mert Kyungsoo elhúzódott és megvillantva hatalmas barna szemeit, melyekben könnyek ültek, csak rám nézett.
- Sajnálom… - szipogta és elfordulva tőlem pihent, de mikor dörrent az ég, összehúzta magát.
Csak néztem az aprócska testét, és magamhoz húzva hunytam le a szemem.
- Ne menj el mellőlem, a vihartól csak én védhetlek meg..
Hetek teltek el úgy, hogy Kyungsoo nem szólt hozzám, szinte átnézett rajtam, és nem tudtam miért. Talán azért, mert nem viszonoztam a csókját, vagy mert megtette, és megbánta, miért…? Soominnek sem tudtam ezt elmondani, sem senkinek sem a bandában és ez már látszott is rajtam.
- Jongin mi a baj? – simított végig Soomin az arcomon mikor már kedvetlenül ültem mellette és a kávémhoz sem nyúltam.
- Ja, semmi sem, csak…ah. – hajtottam le a fejem és zsebre tettem a kezem – mond, hogy te nem fogsz elhagyni…még ha kérem, akkor sem… - emeltem rá a tekintetem és láttam azt a kétségbeesést , amit sosem akartam.
- Jongin mi a baj, mond már el ! – fogta meg a karomat és megrángatta egy picit.
- Kyungsoo…. – sóhajtottam - hetek óta nem beszél velem, meg sem lát, és nem tudom mi történt vele, ezért kérlek, te ne hagyj el – nyomtam meg különösen az utolsó szavakat és arcára puszilva hajtottam fejem a vállára – Soomin, az életem vagy, te is és Kyungsoo is. Nélkületek sehol sem lennék, egy gödörben talán, kiáltozva érted – simítottam egy tincsét a füle mögé és felém fordítva arcát megcsókoltam. Éreztem, hogy remegnek ajkaim, de nem érdekelt. Csak csókoltam, szerelmesen, szenvedélyesen.
- Szeretlek – suttogta ajkaimra – és én sosem hagylak el, mindig veled leszek, csak aztán viselj is el – vigyorodott el és apró puszit adott az alsó ajkamra
- Oh szívem hát ezért imádlak – vigyorogtam és újra megcsókoltam.
Amikor hazaértem a randinkról, halkan mentem be a szobánkba és láttam, hogy Kyungsoo ül az ágyon és a telefonján lévő képeket nézegeti.
- Zavarhatok? – lopakodtam oda hozzá és leültem mellé. Nem tudtam kivenni mit is nézett pontosan mert, lezárta a telefonját és riadtan ugrott odébb.
Félne tőlem? Most komolyan …. mit tettem…?
Amikor indult volna el tőlem, megragadtam a csuklóját és visszarántottam, egyenesen az ágyba vissza ülő helyzetbe.
- Do Kyungsoo addig innen fel nem emeled a picsádat, míg el nem mondod mi a jó franc bajod van velem, és nézel át rajtam napok óta! – kicsit hangosabban suttogtam ügyelve arra, hogy a többiek ne hallják meg mert gondolom már rég alszanak.
Először nem mondott semmit, csak nézett, majd lehajtotta a fejét és a csuklóján pihenő ujjaimra pillantott, majd újra rám. Nem szóltunk egymáshoz, percekig, de nekem ezek már óráknak tűntek, végül megszólalt.
- Jonginah….sajnálom … én nem egy olyan valaki vagyok számodra, aki miatt így kéne érezned, nem fogok többet veled beszélni a kelleténél, nem fogok több--
- HÜLYE VAGY!? KOMOLYAN HÜLYE VAGY!? Te vagy az egyetlen barátom, az egyetlen . Tudod mi ez a szó!? Kyungsoo az isten áldjon meg , hát nem hiszlek el ! Azért vagy ilyen mert nem csókoltalak meg!? Vagy mert nem reagáltam rá semmit!? Igen tény, hogy kicsit, nem is, nagyon kiakasztott a dolog, de basszus, ha az eddig heterónak hitt barátod odajön, és megcsókol, te mit reagálnál rá!? Nem hiszem, hogy örömödben ujjonganál és elújságolnád mindenkinek – rekesztettem belé a szót nem éppen halk kommentemmel – Soomin is--
- MÁR MEGINT SOOMIN. HAGYJ VELE, KÉRLEK CSAK ..hagyj…hagyj békén - csattant fel mellőlem és előttem állva reszketett a kis teste.
Nem bírtam nézni, nem tudom ezt eltűrni, nem akarom őt így látni, ilyen összetörtnek. Nem tudom miért, de reflexszerűen felpattantam, és letörölve néhány könnycseppét megöleltem.
- Szeretlek Kyungsoo és sajnálom – bújtam a nyakába és belecsókoltam. Hogy miért? Nem tudom. Vonzott ez az ember – is- olyat éreztem, amire mindig is vágytam. Talán ezt még Soomin sem tudja megadni? Nem. Megtudja.
Elmélkedésemből Kyungsoo és varázslatos ajkai hoztak vissza a való életbe. Lágyan csókolt, és én viszonoztam. Lassan simítottam hajába, kiélvezve minden apró kis érintését, majd alsó ajkába harapva, kezeim lesiklottak túl tökéletes, és nőies csípőjén. Ahogy a nyakamat átkarolta és közelebb húzott, megőrültem. Miért ? Jongin miért? Neked ott van Soomin, mégis miért érzel most hatalmas vágyat a legjobb barátod iránt? Miért ízleled ajkait, miért hagyod, hogy olyan helyre vigyen, ahol még nem is voltál? Szereted? Talán kicsit jobban?
- Hyungh – sóhajtottam ajkaira és végigsimítottam az arcán – mondták már, hogy jól csókolsz?
- Mondták már, hogy farok állító a csókod? – vigyorgott perverzen és újra megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése