KaiSoo V. fejezet

DO POV.

Nem akartam még reggel tizenegykor sem kikelni az ágyból. Nem akartam Jongin szemébe nézni, sem senkiébe. Szégyelltem magam azért, amit tettem, hiszen ez nem én voltam. Én sosem adtam oda senkinek sem így magam, sőt sehogy sem. Jongin volt életem első szerelme, ő volt az életem értelme, miatta nem vállaltam semmi olyat, amiben ő ne lett volna fele olyan jó , mint én, sosem akartam, hogy szenvedjen, hogy bárkiért egy könnycseppet ejtsen, még a suliban is csak dicsértem, hogy milyen ügyes, hogy megy ez neki jobban, segítettem ahol tudtam, erre pont én okozok neki ekkora fájdalmat.
Összeszorult a szívem és inkább magamra húztam a takarót ahogy tovább gondolkodtam.
Ma január tizenharmadikát írunk, Jongin szüli napja holnap lesz és én még nem vettem neki semmit, viszont, ha most így belegondolok, nem sokára nekem el kell hagynom a dormot,amit nagyon nem akarok. Már két éve be van írva ez az időpont a telefonomba, január tizenhat. Úgy döntöttem, hogy lassan mindenkinek elmondom, kivéve Jonginnak. Őt csak elhagyom. Ez lesz neki a legjobb, és van rá három napom. Nem lesz könnyű, de  végig kell csinálnom, és utána, habár a kiírt comeback nem lesz meg miattam, vagy meglesz de nélkülem, végleg itt kell őket hagynom. Ahogy erre gondoltam, a testem magától mozogva kelt ki az ágyból és szedte össze a tegnap este szétdobált ruhákat. Tény, nem voltam együtt Jonginnal, mégis mikor még nyugodtan alvó testére pillantottam, elfogott megint a sírás, de nem engedhettem ki. Nagy levegőt vettem, szép rendet raktam, és mentem a fürdőbe összeszedni magam, vagyis csak mentem volna, hogy ha egy hozzám képest elég magas – és a normál maknaekhoz viszonyítva is elég magas – Sehun nem állít meg.
- Nincs ehhez hangulatom engedj el – néztem rá, meg sem várva a kérdését és próbáltam valami kiskaput keresni, hogy valahogy kibújjak, de semmi.
- Nyugi – kuncogott – csak gondoltam jól jön egy kis alapozó a nyakadra, amint láttam Jongin és Baekhyun is eléggé rajtad volt tegnap – vigyorgott és odanyújtotta Luhan alapozóját – Luluka is ezt használja, ha érted, hogy értem
- Figyelj Sehunnie, köszönöm az alapozót – azért azt elraktam – de Jongin és köztem nincs semmi, neki ott van Soomin, nagyon boldogok együtt, és már majdnem egy éve együtt vannak, szóval … Baekhyun meg… Chanyeol nem panaszkodott,szóval én mit aggódjak? – vontam meg a vállam, odébb toltam a sokkolt Sehunt az útból és előtte bezárva a fürdőajtót, ledobtam a ruháimat. Ahogy megengedtem a forró vizet, kezdtem magamat tisztának érezni. Minden apró csepp végig siklott rajtam, nem hagyott egy felületet sem. El is gondolkodtam, nem figyeltem a hangokra, pedig kellett volna. Az ajtó valahogy nyitva maradt – lehet, hogy a pöcköt nem fordítottam el… - , valaki bejött és hátamat a hideg csempének nyomva emelte fel a fejem. Lehelete forró volt, valami nem víz szerű, mégis folyékony landolt a vállamon, majd a fejem mellé bele vert a falba. Megfagyott bennem a vér, a már amúgy is rossz szemem semmit sem érzékelt. Majd a sötétbarna tincsek mögül ő nézett rám.
Szemei szomorúságtól csillogtak, ahogy a víz áztatta a haját, szemébe csöpögő cseppek ezrei sem állították meg, hogy ne mutassa nekem szenvedését. Miért…?
- Neh… nem vagyunk együtt…
- De lehetnénk! – lépett közelebb és suttogta mély hangján.
- Jongin nem… neked ott van Soomin… értsd me--
- NEM! – csapott a falba, majd várt pár másodpercet, míg újra halkan tudott beszélni – nem érted, Kyungsoo, még mindig nem…? Tegnap azt hittem megölöm Baekhyun, ahogy rád nézett…ahogy csókolt… - harapott ajkába és megölelve bújt a nyakamba – nagyon fontos vagy nekem nem akarlak elveszíteni, értsd meg kérlek… önző vagyok tudom, de nélküled most nem lennék itt ..
Hirtelen nem tudtam, hogy miként reagáljak. Sose mondott még ilyeneket nekem senki sem, nem hogy pont ő.
Hajába simítottam és megszorítva a haját felemeltem a fejét.
- Ha boldog vagy, én is mosolygok – picit mosolyogtam, és szájára pusziltam -  de csókolj meg kérlek, én ezt nem bírom – suttogtam ajkára.
Kérnem sem kellett, azonnal ajkaimra tapadt. Birtokló volt, de mégis lágy. Ahogy duzzadt ajkai simogattak, újra és újra megremegtem, haját túrva húztam közelebb, és nem bírtam ki, hogy ne harapjak bele alsó párnácskájába. Ízletes volt, édes, mintha ….nem tudom. Jongin íze volt, amit mindennél jobban szerettem, de abba kellett hagynunk. Lihegve váltam el tőle, megpusziltam az arcát, és mosolyogva toltam jobban el magamtól.
- Légy boldog Kim Jongin – mintha utolsó szavaim lettek volna hozzá, olyan nagy súly maradt utánuk a szívemen. Nem akartam tőle így elköszönni, de így kell. Ő nem szenvedhet ennél jobban, miattam soha, nem tudnám azt megbocsájtani magamnak.

A kellemes fürdő után úgy döntöttem, hogy ma már elkezdem elmondani pár embernek, de kikkel is kéne kezdeni? Ugye Suho tudja, a menedzser tudja, vagyis sejti…nem inkább tudja, Suho tuti fecsegett neki.
Ahogy a konyhában nyomtam magamba a reggelimet, a kómás fejeket vizslattam, így délután kettőkor – szabadnap szépségei. Tao édesen bújt oda Kris oltalmazó karjaiba, Xiumin is mosolygott mikor Sehunra és a körülötte ugráló boldog Luhánra tekintett. Szegény Xiumin, ha tudná, hogy régen Luhan mennyire oda volt érte, na mind1. Tovább nézve a dolgokat, talán nem is kéne kiakadnom, hogy az egyetlen hetero páros is enyeleg, persze nem előttem, ezt köszönöm Jonginnak, viszont nem tetszik, így én egy hatalmasat rágok szerencsétlen kenyérdarabon, amin mindenki meglepődik. Vállat vonok és tovább nézelődök. Lay és Chen gondosan gubbasztanak egy ’KOREAI-KÍNAI’ nyelvkönyv fölött, ugyanis szegény Laynek továbbra sem a koreai az erősége – had ne említsem meg a ’tágiopszojós ’ esetet, amire a mai napig nem jöttünk rá. A szoba végében kivettem még egy páros halvány alakját, de már érezhetően gyengülni kezdett a látásom, és elég gyorsan. Nem kéne ennek ilyen gyorsan történnie. Sóhajtottam, felálltam, megköszöntem Luhannak a reggelit és kimentem a teraszra telefonálni. Leültem a hideg kőre, és a doki száma már csörgött is.
Végül, jó egy órányi beszélgetés után arra jutottunk, hogy már ma este menjek be, ne húzzuk ezt tovább, mert az senkinek sem lesz jó. Remegett a telefon a kezemben, de csak megadóan sóhajtottam és letettem. Egy egész délutánom van még velük, én meg itt ülök a kövön, befagy a seggem, és ráadásul mindjárt sírok is. Nagy levegőt vettem, lassan kifújtam, de ahogy felálltam, elvesztettem az egyensúlyomat és bevertem a fejem a korlátba, majd minden sötét lett….

…hát…

…ilyen lenne….?


BAEKHYUN POV

Miután Kyungsooval töltöttem az éjszakát, és ki is józanodtam, nem mertem Chanyeol számon kérő szemeibe nézni. Reggel lehajtott fejjel álltam előtte, lábujjaim magukkal játszottak, míg a kezemet a hátam mögé fogva néztem az ujjak mozgását. Eltel pár perc, mire bármit is cselekedett volna. Megölelt, és csak a nyakamba puszilva húzott jobban magához. Szavak nélkül is veszekedtünk,  megbocsájtottunk egymásnak, tudatuk a másikkal érzéseinket. Be kellett vallanom, ahhoz képest, hogy Kyungsoo csak egyszer volt eddig férfival – nem, Jongin ettől még messze áll – szóval fiúval, elég ügyes volt, és a hangja még itt motoszkál a fülemben. Az a kérlelő „Baekhhyunhahh „ vagy a nyöszörgése, amit akkor csinált  mikor még csak tágítottam…. OKÉ BAEKHYUN MOST MÁR FOGLALKOZZ PARK CHANYEOLAL IS HÁT NA!
Kézen fogva mentünk reggelizni és a szokásos eper vs müzli vs tej csatát fogyasztottam. Imádtam, nem tudom miért. Ahogy a Channie által vágott görbe eperdarabok úszkáltak a tejben a müzlivel összevegyülve, mosolyogva hajtottam uram vállára a fejem.
- Channie szeretlek – néztem rá a lehető legédesebb baba arcommal, hogy most még több reggeli puszit kapjak.
- Nem vagyok Channie tudod jól, ho – itt megakadt benne a szó, mert ellenállhatatlan szemeimbe nézett – esküszöm, a halálomkor is csak téged akarlak majd – suttogtam ajkaimra azzal a mély, sexy hangjával. Aprót kuncogtam, combjára tettem a kezem és simogatni kezdtem, miközben apró puszikat adtam ajkaira. Tudta, hogy ez nálam csak kedveskedés, de imádtam mikor ilyen kis alázatosan nyöszörgött csókunkba.


Amikor befejeztem a reggelit, elmosogattam magam után, és átvándoroltunk a kanapéra. Szerettem vele itt lenni. Itt csókolt meg mindenki előtt először, mikor is egy szerelmes filmet néztünk… film közben odajött, és elém guggolva ajkaimra puszilt, én pedig csak meglepődtem, hisz megbeszéltük, hogy nem így közöljük, de könyörgöm Chanyeolról volt szó hát na. Végül elfogadtak minket, és azóta a kanapé a BaekYeol terület, veszélyes csók övezet, melyet csak mi használhatunk. Vigyorogtam mikor a gondolatom végére értem, uracskám felé fordultam, de már a kezében ott volt a gitárja. Istenem a gitár!
- Játssz nekem kérlek valamit – térdeltem fel mellette, és kúsztam kicsit közelebb – játssz valamit a szívedből a szívednek – csillantak fel a szemeim és gyermeki ártatlanságommal és mosolyommal egybekötve próbáltam minél meggyőzőbb lenni, ami sikerült is !
Lassan kezdett el játszani, miközben a zavartságát nem igazán sikerült leküzdenie. Dúdolni kezdtem hozzá egy dallamot, átéreztük a zenét, de ekkor valami hatalmasat koppant. Minden tag egy helyre kapta a fejét, a hang forrására, ki a teraszra. Kyungsoo….
Nem nem nem nem ! Kipattantam az ágyból, és szinte feltéptem az ajtót. Azonnal letérdeltem hozzá, a hideg kő felé forduló arcfelét lassan felém fordítottam, de azonnal sírni kezdtem. A feje tiszta vér volt, teste jég hideg volt, pedig alig három perce történt ez az egész.
- Hívjátok a mentőket gyorsan! – kiabáltam de nem néztem fel senkire sem. Magamhoz szorítottam és szólongatni kezdtem. Simogattam a fejét, és próbáltam eltűntetni a vért, de csak folyt megállás nélkül.
- Baekhyun engedd el…had kapjon levegőt – szólt lágyan Luhan, de én szerencsétlennek úgy leüvöltöttem a fejét, mintha ő okozta volna Kyungsoo sebét. Akkor és ott nem tudtam, hogy mit csinálok.
A legjobb barátom itt fekszik a karjaimban, hideg van, leheletét néha szürkére festi a levegő, könnyeim vizet visznek arcára, és a vér olyan vörösre festi ébenfekete haját, mintha … nem tudom. Semmire sem reagált, ha szóltam neki , ha megpusziltam remegő ajkakkal, ha csak simogattam, semmi. Remegtem, de még valami ilyenkor sem kerülte el a figyelmemet. Mintha valaki hiányozna, hisz kilenc hyung fejvesztve pakol össze mindent D.O-nak, de egy valaki mégsincs itt. Nem aggódik érte, nem sír, nem csinál semmit.
- Chanyeol, erről nem szólhatsz Jonginnak – emeletem rá a tekintetem és szipogtam, mikor szemeiben megláttam a meglepettség, az izgalom és a fájdalom nagyon furcsa keverékét, de csak bólintott.
Amint a mentők kiértek, feltették Kyungsoot egy hordágyra, és elvitték a legközelebbi kórházba, miközben – gondolom én – ellátták amennyire tudták.
Mi is összekaptuk magunkat, és rohantunk a kis buszhoz, ami Kris vezetésével szinte minden szabályt megszegve robogott a kórház felé. Minden pillanat órának tűnt és Channie sem tudott lenyugtatni. Nem tehettem róla, a legjobb barátom ilyen helyzetben…pláne Kyungsoo. A tény, amit Suho közölt velem csak jobban aggasztott. Nem akartam, hogy DO elhagyjon minket emiatt, meg úgy amúgy bármi miatt is, maradjon velünk, a családom a családunk része, mi egyek vagyunk, egy gond egy megoldás… tény, hogy amióta Soomin belépett a képbe, Kyungsoo nagyon furcsa volt, nem voltak annyira együtt Jonginnal, mint előtte, többet veszekedtek, minden kis érthetetlen apróságon…
Sóhajtottam, lehajtottam a fejem, hogy senki se lássa a könnyeimet, de ez nem volt elég, így Chanyeol mellkasába bújva próbáltam a remegésemen csillapítani, és ahogy belemarkoltam a pólójába, megláttam a kezem, melyen még ott volt DO vére…eltört a mécses, nem bírtam tovább…


JONGIN POV

Miután kijöttem Kyungsootól csurom vizesen, megszárítkoztam, és átöltöztem.
- Sooooomin menjünk ma valahova mit szólsz? – feküdtem be mellé, majd helyezkedtem el a mellein. 

KaiSoo - IV. fejezet +18

D.O POV

Mérhetetlenül boldog voltam, és nem tudtam, hogy mit is kezdjek magammal. A buli folyt, a csókunk érzelmesebb lett, ugyanakkor ott volt az a bizonyos félelem. A lebukás félelme. Elképesztő kavalkád volt, és eszem ágában sem volt kiszállni belőle. Ahogy Jongin ujjai határozott mozdulattal szétkapcsolták a nadrágom gombját, olyan gyorsan és határozottan kezdtem a boxerén keresztül izgatni. A kezembe lökött, nem is egyszer, hagyta, hogy újra bűnözzek rajta. Nem akartam elsietni a dolgokat így inkább a nyakát kezdtem el apró csókokkal behinteni, simogattam, ajkaimmal becézgettem, miközben élveztem az általam keletkezett nyögéseket, sóhajokat, kérleléseket. Ez az élvező Jongin … ajkai szétnyílva, de csak résnyíre, mintha most kétszeresek is lennének azok a mézédes, puha párnák, szemei lehunyva, haja összevissza állt, kezei a derekamon voltak, egyszerűen sexy volt. Hirtelen ötlettől vezérelve – azért valljuk be, ha hirtelen csinálok valamit, akkor annak elég jó vége van – megfordultam, és a fenekemet a farka felé nyomva hajtottam vállára a fejemet. Egyik keze automatikusan felcsúszott a felsőm alá, míg a másik nadrágomba, és a tökéletes hullámzó mozgását vette be, testem teljes lefegyverzéséhez. Éreztem, ahogy hozzámér, ahogy utánam ég, én pedig csak megadóan nyögtem a fülébe, halkan, izgatóan. Rá kellett jönnöm valamire, egy ribanc lettem mellette. Olyanokat akartam tenni, amitől mindig is kirázott a hideg. Olyat akartam, ami számomra eddig az undorítóság legfelsőbb fokát súrolta, őt akartam, minden pózban, minden szituációban, mindenhol, mindegy milyen erősen, vagy gyengén.
Gondolataimat Jongin hozta vissza, miközben rá markolt arra, amire nem kellett volna.
- Jhonginh – leheltem nevét a fülébe és hajába túrtam.
- Boldogh szülinapot – csókolta a nyakamba, s ahogy rántott rajtam egyet, úgy téptem meg a haját.
- Nehh kínozzh tovább kérlek – fordultam vele szembe – a szeretőd kanos, elégítsd ki – húztam magamhoz és ajkamba haraptam.
- Ohh még szeretőh – harapott a nyakamba, melynek hatására hátravetettem a fejem és felnyögtem.
Nem bírtam tovább, picit ellöktem magamtól és lassan letérdeltem elé. Megnyaltam a számat, ahogy húztam le a sliccét, és már a gondolat is egyenesbe vágott, hogy most én ezt megteszem neki.
A levegő forrt körülöttünk, mégis ez volt az év egyik leghidegebb téli napja. Ahogy rá leheltem meztelen farkára, a pára gyönyörűen fonta körbe a tetejét. Csókolgatni, és simogatni kezdtem, mikor kattant a zár. Megfagyott bennem a levegő, de Jongin szerencsére gyorsan kapcsolt. Másodpercek töredéke alatt pakolta el magát, és dobot le valamit a földre. A fénysugár egyre nagyobb lett, és egy kedves, női hangot hallottam hirtelen.
- Jongin…szívem Jo…oh mit keresel?- nézett az épp a földön mászkáló Jonginra, aki próbált hatalmas keresést színlelni. Oké határozottan megfagytam és csak lefelé nézve kezdtem el remegni. Miért…? Amikor már éppen bekaphattam volna, és olyat nyújthattam volna neki, ami teljesen egyedi lett volna…ash!!
- Kyungsoonak elveszett egy gombja, mikor leszállt a korlátról lepattant neki és szerencsétlen nem mer visszamenni – ült a fenekére a hideg kövön és nézett fel Soominra, vakarva a fejét.
Olyan édes volt, mint egy kutya… Sóhajtottam, és végig néztem, ahogy a szerelmem eltűnik a párjával, hallottam, hogy kattan a zár, én meg csak a sajgó farkamra tudtam gondolni, na meg Jongin tökéletes csípőmozgására. A remegés , izgalom, félelem, izgatottság és vágy nagyon furán izgató keveréke mozgott bennem, és tulajdonképpen most kezdtem el felfogni, mi is az amit mi csinálunk, és , hogy ennek végül milyen következménye lesz. Lassan felkeltem, visszagomboltam a nadrágomat,rendbe szedtem magam, de a szemem megint rosszalkodni kezdett, így leültem. Ahogy felnéztem a Holdra, már halvány volt minden. Hát…elkezdődött…

SOOMIN POV

Jongin olyan fura volt, mikor kimentem hozzá. Persze evidens, hogy segít Kyungsoonak, de..mintha ez most más lett volna. Hirtelen jött, nem várt érzést kezdtem el felfedezni magamban, mintha rosszul esne, hogy mindig Kyungsooval van, vagy róla is beszél, vagy….ahogy csak ránéz néha. Igen, én is nézek még mindig fansiteokat, de nem tudom elterelni a figyelmem a KaiSoo párosításról. Oké, anno még az elején mondtam Jonginnak, hogy a fanok már tudták, hogy mi együtt leszünk – SOOmin és Jongin ala Kai tehát a KaiSoo az én és ő – és ezen jót nevettünk. Viszont mostanában Jongin furcsa, és ma is az volt. Amikor megbeszéltük telefonon, hogy elém jön, végülis nem jött értem, egy üzenetet küldött, hogy baj van és menjek a közös lakásra. Mondhatni fejtvesztve rohantam hozzá, már sípolt a tüdőm, mikor a lépcsőkön mentem felfelé, majd mikor beléptem én és Kyungsoo, mindenki felkiáltott, bulizunk, ittunk, és Jonginnak nyoma veszett. Azt láttam, hogy Do kicsit megbántva megy ki az erkélyre, és valahogy sejtettem, hogy Jongin is ott lesz vele. És amikor kimentem, ott is voltak. Jongin és Kyungsoo a földön, keresve valamit, én meg csak álltam, és elkezdtem féltékeny lenni. De végül Jongin megfogta a kezem és most is épp a kanapén ülve nézem a gyönyörű hullámot az orrában, miközben ő csak úgy nyomta magába a már önmagában is 20 embert ellátó ételmennyiséget. A nyamnyogása volt az egyik legédesebb a világon, a másik az a mély hang, amit orgazmuskor ad ki. Az valami gerjedelem.
- Mondjad? – fordult felém hatszor akkora pofazacskóval és hatalmas szemekkel.
- Hát miért vagy ilyen aranyos? – simogattam meg az arcát és közelebb ültem hozzá.  A többiek szerint jó ötletnek tartott füstgéptől szinte alig láttam, az alkohol illata is bodított. Beindultam – igen, ahogy eszik arra.
- Lassan huszonegy éve – vigyorgott , miután egy nagyot nyelt – nem vicceltem, csak amióta veled vagyok – karolta át a vállamat és húzott jobban magához.
Kezem a combjára siklott és ahogy közelebb hajoltam, ajkamat beharapva néztem a szemébe. Tudta mi kell nekem, és hogy hogyan érheti el, hogy még jobban beinduljak – jelzem, a kajálástól gerjedtem be. Fülemhez hajolt, és csókolgatni kezdett. Simogatta a nyakam, becézgetett, cimpámba harapott, aminek hatására megmarkoltam a combját, és nadrágon keresztül karmoltam végig. Belső combját kezdtem simogatni, lágyan, ahogy szereti, és nyaka bőrének édes ízét kezdtem kóstolgatni. Néha nem bírtam ki, megszívtam, erősen, erősebben, míg úgy nem nyögött a fülembe, ahogy szokott. Azonnal zacsit fogtam. Az a keménység amit ott tapasztaltam, még új volt. Sose volt ennyire beindulva, lehet, hogy csak túl részeg már, és azért? Időm sem volt reagálni, azonnal a hátamra döntött a kanapén, egyik lábamat a nyakába kapva vont vad csókba. Sosem láttam még így beindulni. A nyelve csak járt, ajkai mozogtak, harapott, szívott. Hátát karmolva nyögtem alsó párnájára és vetettem hátra a fejem. Harapott, szívott, karmolt, kegyetlen volt. Ez volt az a Jongin amit még nem láttam, de talán ő jött be a legjobban. Ajkamtól csak harapással vált el, de nem tétovázott sokat, ahogy lökött alám, úgy szívta a nyakamat, végig egy vonalba, és masszírozta az egyik mellemet. Éreztem, ahogy bennem van, szétfeszít, és egyben tart, ahogy mélyebbre és mélyebbre hatol, pedig még volt rajtunk ruha, és mi lesz később? Széttépte a melltartómat takaró ingemet, végig simított az egyiken, majd a másikon, becézgette őket, lágyan megpuszilta, de ekkor felnézett rám. Perzse mondani sem kell, hogy én már az élvezet ködjétől sem láttam tisztán, nem éreztem sem világot, sem embert, semmit sem, csak a vágyat amit Jongin most három perc alatt váltott ki belőlem.
- Bheh – ennyit tudtam kinyögni neki, de ebből is értett mindent. Felhúzott, miután ő is felállt, átrángatott az éppen egymásba gabalyodni készülő BaekYeol pároson, és amint beértünk a szobájába, az ajtónak lökve csókolt meg. Most gyengédebb volt, mint kint, de éreztem, hogy holnap mindenem sajogni fog, vagy azért mert nagyon megszívta, vagy mert nagyon megbaszott. Alúlról hajába túrva húztam magamhoz, miközben körmeimmel a hasát kezdtem karmolgatni, aminek hatására lökött egyet, majd még egyet , ezt követte egy morgás. Azok a husos párnák most a mellemen voltak, szívtak, csókoltak, simogattak, miközben három ujj külön utakra tévedt. Először csak lágyan kért bebocsáltást, majd mind a hármat betette, és ha nem fogott volna tuti összeesek az élvezettől.
- bhazdmeg Jonginh – nyögtem fel ahogy a vállába kapaszkodtam és pár másodperc után már élveztem, hogy bennem mozog. Összevisszaságot diktált, nem bírtam tartani a tempót, így feladtam, és csak élveztem. Hirtelen húzta le rólam a nadrágot, és az alsóneműt és vágta magát térde előttem. Mindig is azt képzeltem, hogy majd egyszer letérdel, de nem így…Kivette és lenyalta ujjait, majd a nyelvével váltotta fel azokat. Felsikkantottam a nyelve hegye által okozott örömtől. Nem fojtottam vissza a hangomat, és a tetteimet sem. Továbbra is hajában volt a kezem, és mikor felgyorsított, erősen téptem neki, mikor lassított, csak hátra vetettem a fejem, elhalóan nyögtem a nevét, és simogattam fekete tincseit, s mikor már nem bírtam tovább megsemmisültem húztam fel magamhoz és estem térdeimre előtte. Ahogy lenézett rám, hajamba túrt, felemelte a fejem, megnyalt a száját és olyan perverz vigyort ejtett, hogy szinte fájt. Kicsit lejjebb nyomta a fejem, automatikusan szabadítottam ki a kicsi Jongint a nadrág fogságából, és ha azt mondom, hogy arcon csapott a valóság, nem hazudok. Merev volt és eres. Szájért, nyelvért és nyálért izzott, és én ezt most meg is adom neki, de csak szépen lassan. A tetejét kezdtem csókolgatni, néha megnyalintottam, köröztem a nyelvemmel a tetején, persze végig figyelve a reakcióját. Szép volt, felizgult, sexy,és … nem tudom. Végig nyaltam a teljes hosszát, majd végig pusziltam, míg végül a felég bekapva kezdtem el lassan, és erősen szívogatni. Azok a hangok..a kint üvöltő zene, és emberek nyögésénél is ezerszer élesebb volt. Megremegtem és csak egyre többet és többet akartam. Kezével irányította a fejem, engedtem neki mindent, a tempót is ő diktálta, a mélységet is, mindent. Mikor meguntam, hogy ő irányít, cuppanva elválltam a farkától, és egy tetszőleges eret kiválasztva nyaltam rajta végig, persze csak a nyelvem hegyével, és éreztem, ahgoy megremeg. Azonnal visszavettem a számba, egy nagyot szívtam rajta és már jött is. Minden cseppjét kiélveztem, tény, hogy volt ami kifolyt, végig a mellemen, de nem érdekelt. Ez a nedű volt a legédesebb , és egész életemben csak ezt akartam érezni magamban. Ahogy felhúzott, és saját magát is megkóstolva megcsókolt, megremegtem. Lábaim már kezdték nem bírni így beestünk egy ágyba, és kezdődött az éjszaka…..

Minden lökésénél megállt, már fáradt volt, teste remegett az élvezet és a fáradtság keverékétől, de még nem akarta, hogy vége legyen. Ahogy még így is mélyre ment, a nevét suttogva, szinte halkan sikoltva rándultam össze. Újra elmentem. Újra és újra élveztem el, és ahogy köréfonódtam, éreztem, hogy mindjárt jön velem ő is. És így volt. Mikor az utolsókat lökte, hirtelen éreztem meg magamban, ahogy szétterjed. Az ágyenmű besüppedt mellettem, szuszogott, nyögött, lihegett, de mégis odabújt és megcsókolt remegő ajkaival.
- Bho…bho…ldhogh… - próbálta kinyögni, de nem ment.
Mosolyogtam rajta és megsimítva ajakit elhallgatattam. nem kellett neki sok, azonnal álomba merült, követtem én is.  Hirtelen csapódott ki az ajtó, hatalmas fényt, és füstöt belökve, miközben egy nagyon is egymásba gabalyodó pár tört be…

DO POV

Miután valamennyire a friss levegő kijózanított, bementem a füsthalmazba. Sűrű volt, büdös, de ha belegondolok mi volt kint, azonnal megremegek. Ajkamba haraptam, ahogy kattant a zár, és menni akartam volna a kanapéra, vagy csak szólni Jonginnak, hogy elmentem aludni, de olyat láttam, amitől könnybe lábadt a szemem. Tudtam, hogy együtt vannak, tudtam, de eddig ezt nem láttam. Amikor nekem csinálta ezt, izgatott, perzselt és tüzelt, most viszont kikaparta a szívemet  a helyéről, megtaposta, és visszacseszte, mintha valami elfogadott tény lenne az ilyen. Jongin állatias volt, vad, én pedig összetört, gyönge… Ahogy a könnyeimet törölgettem, próbáltam leplezni – de most komolyan…nektek menne!? Mikor életed szerelme egy másik emberrel van…? Oké neki ő a párja de… - , odaléptem Baekhyun elé, aki kicsit, nagyon el volt párjával foglalva , de nem érdekelt. Megnyomkodtam a vállát, miközben könnyeim már csak csöpögtek. De nem vette észre. Végül beleültem az ölébe, és megrángattam a pólóját, próbálva , hogy kicsit rám figyeljen. De semmi.
- Baekhyun…. – remegett a hangom, ahogy a nyakába bújtam és elég erősen beleharaptam.
Azonnal egy tenyér csúszott a fenekemre, és a már amúgy is ködös tekintetű kis törpe szépség perverzen elvigyordott, és abban a pillanatban kapott le. Nem volt gyors, nem sietett sehova. A nyelve a leglassabb táncot járta az enyémmel, kóstolgatta, néha segített neki mozogni, persze ezeket a közben csinálta, hogy a fenekemet nem hagyta békén. Ajkaira sóhajtottam, sosem tudtam neki ellenállni. Olyan ügyes volt, kis ártatlan fejű, a mosolya gyermeki emlékeimet hozta elő, míg szeme ragyogása a csillagokat jelentették néha, viszont ha alkoholhoz jutott, ez a csillogás eltűnt, helyette egy irányító dög lett, aki szeretett felettem lenni. Most is így volt. Miközben mézédes – és nem Chanyeol mentes – ajkaival kóstolgatott, ujjai a fenekemet játszottak, én pedig készségesen adtam oda neki – is – magam. Hihetetlen volt. Szerettem Baekhyunnal lógni, emlékszem, mikor ki volt Chanyeol miatt, mikor még csak ismerkedtek egymással, néha rájött a Chanyeol-ozhatnék,, és akkor megállíthatatlan volt. Mint egy fan, úgy követte minden lépését, mindent megkérdezett tőle, csak hogy ajaki mozgását lássa, sokszor kimondatta vele a nevét, és mikor a nap véget ért, Baekhyun odajött hozzám, és ledöntött az ágyra.  Gyengéd volt mindig, sosem mentünk tovább a csóknál, tudtam, hogy ha kiadja sokkal jobba lesz neki, és azért ki mondana nemet egy kanos Baekhyun dús ajkainak csábítására? Szerintem senki sem.
Nos visszatérve, még mindig csókolóztunk. Hallottam Chanyeol morgását, néha sóhajtott is, én pedig csak túrtam a szépséges haját, jobban bújtam hozzá. Mikor kinyitottam a szemem, ajkamba harapva néztem Baekyhun hatalmas szemeibe.
- Utállakh Baekhyunh – sóhajtottam ajkára, de csak elcsitított.
- Chanyeol kint marad, miénk a terep  - suttogta a fülembe és felkapva vitt be a közös szobámba Jonginnal.
Nagyon erős volt, imádtam, mikor vele voltam, viszont nem akartam bemenni, hiszt tudtam, hogy Soominék bent vannak és ki tudja milyen pózban. Leszálltam róla és az ajtónak dőlve állítottam meg.
- Biztosh vagy benne? – valljuk be, ezt a kérdést inkább magamnak tettem fel nem neki.
- Kyungsoo látom, hogy nézel rám – simított végig a derekamon és nyomta magát hozzám, melynek hatására felnyögtem – és most neked kell valaki Jongin helyett, én itt vagyok, mindig – puszilt ajkaimra.
Elpirultam és hajánál fogva húztam be az ágyig , miközben nem szakadtam el ajkaitól. Mindennél jobban kellett most ez, és mindennél jobban kellett jelen pillanatban Byun Baekhyun, a legjobb barátom, és többek közt, az egyik legszebb ember, akit valaha láttam. Csókolgatott, gyengéd volt, én meg csak sóhajtoztam alatta. Láttam, hogy mocorognak a másik ágyon de nem érdekelt. Most Baekhyun és a lehengerlő technikája érdekelt. Olyan sokat nyújtott nekem, hogy féltem, mennyi mindent is kell majd nekem tennem érte. A nyelve mozgott, ujjai kalandoztak, és a nevemet olyan h hévvel suttogta a fülembe, hogy minden egyes alkalommal beleremegtem. Lekerültek a ruhák, a halk szobát a sóhajaim töltötték be, néha Baekkie érdes nyögés, ahogy belémélyesztettem a körmeimet egy-egy mélyebb lökésnél. Szerettem őt, de nem akartam vele lenni. Most jó volt, de mikor oldalra vetettem a fejem, Jongin tekintetével találkozott a szemem. Leírhatatlan fájdalom volt benne, csalódottság, düh. Utáltam magam, és amint Baekhyun belém élvezett, én abban a pillanatban sírtam el magam a felismerés szikrája végett. Mit tettem veled Kim Jongin és Byun Baekhyun? Egy beteg ember vagyok, ki csak játszani tud az emberek érzéseivel, többre nem vagyok jó… már nem….

JONGIN POV


Ahogy Do ágyára néztem, könnyek szöktek a szemembe, és halkan megfogattam, hogy soha nem kel nekem Soominon kívül más ember!!

…vagy….


…mégis…?

KaiSoo - III. fejezet +18

Jongin POV

Nem tudtam követni az eseményeket, hirtelen történt minden. Mikor feleszméltem, Do már rajtam feküdt és ajkát vezette végig a nyakamon, és aprócska de fürge ujjaival turkált olyan helyen, ahol eddig csak lányok voltak. Megőrültem. Új érzéseket keltett bennem, és ezekből csak még többet akartam. Ahogy a hátára fordítottam, lábai közé feküdve gyengéden csókolgatni kezdtem ajkait, hajába simítottam és megtépve azt, oldalra húztam a fejét. Ahogy nyakának legérzékenyebb részét kóstolgattam, a csípőmmel alá-alá löktem. Ez az illat… mámorító …

Egész éjszaka Do halk, és kérlelő sóhajai szőtték be az agyamat. Nem tudtam másra figyelni, csak rá, nem érdekelt a rezgő telefonom sem, senki. Ahogy kómásan, megtöröltem a szememet és magamhoz húztam a törpémet, a bűntudat legsúlyosabb kövei kezdtek el szép lassan rám nehezedni. Do aludt, csendesen, szépen, mint egy angyal. Mosolyogtam, mikor az arcára simítottam a kezem, és eszembe jutott Soomin arca. Nem tehettem ezt vele. Jongin elbasztad…Ezek a gondolatok közepette Kyungsoo felébredt, és mosolyogva fordult felém.
- Jó reggelt – motyogta rekedtesen és fáradtan.
- Neked is – mosolyogtam vissza rá.
Még feküdtünk egy picit az ágyban, beszélgettünk, játszottunk az érzékeinkkel, de mivel ma nekem dolgom volt, el kellett tőle szakadnom. Felültem az ágyon, hajamba túrtam, alsó ajkamba haraptam, mikor aprócska kezek jelentek meg hátulról a mellkasomra simulva. Mosolyogtam, és Kyungsoo gyönyörű, nagy szemeibe néztem.
- Ma van egy kis dolgom, és még próbálni is megyek – mondtam és ujjaival kezdtem játszani, miközben még mindig a szemét vizsgáltam – és este nem leszek itthon …
- Oh…. – sóhajtott de azért rám villantotta édes kis mosolyát – várlak, mint mindig

Egész délelőtt vásároltam. Mindenféle party cuccokat áruló boltokban jártam, és szinte kifosztottam azokat. Kénytelen voltam Kyungsoonak és ezzel Soominnak is hazudnom, hiszen a fiúkkal nagy meglepetés bulit szerveztünk, és mondván 2Soo Day-t tartottunk. Vettem lufikat, konfettit, Sehun és Luhan intézte a tortát, Suho elvitte Kyungsoot egy főzőtanfolyam féleségre, legalábbis nekem valami ilyet mondott, és végül minket Kris irányított.
Amikor hazaértem, már csak azok hiányoztak amiket vettem. Karácsonyfát odébb tették, és valahogyan hatalmas teret varázsoltak a nappaliba. Feltettük a díszeket, közben a HunHan páros is visszatért a nagy 2SOODAY feliratú tortával, és Suho is felhívott , mikor Do wcre ment. Minden tökéletes volt, egyedül Soomin volt az, akivel én még ma nem beszéltem. Amikor letettem a telefonomat, kimentem a lakás elé és a földre ülve tárcsáztam a ….szerelmemet.
Hosszú percekig csörgött, és már kezdtem volna feladni, mikor végre beleszólt.
- Kicsim – csak ennyit tudtam mondani, mivel belém fagyasztotta a szót
- Jongin, miért nem hívtál eddig? Te nyomi tudod, hogy aggódtam? Senki nem vette fel a telefont, Kyungsoo még ki is nyomott, ash! Azonnal told ide a seggálladat , mert…mert elpicsázlak – szinte hallottam ahogy toporzékol, és láttam , ahogy bekönnyezve csapkodja a kis párnáját. Mosolyra húzódott a szám és csak ennyit mondtam neki:
 - Öltözz fel szépen, két óra és már ott is vagyok – belepusziltam a telefonba, s mielőtt kinyomtam volna halk hebegés hallottam.
Amikor boldogan felkeltem és elindultam vissza, mondván akkor segítek tovább, a konfettiket egymásra dobáló, szerelmesen egymásra néző BaekYeol páros fogadott.
- Na kicsi cica ne legyél ennyire csökönyös, adj apucinak egy puszit – hangzott megszokottan Chanyeol mély hangja és ahogy hátulról átkarolta szerelmét, öröm volt rájuk nézni. Vajon… majd egyszer én és Kyungsoo…. ASH Jongin mik ezek a gondolatok! Neked ott van Soomin , aki ma nagykorú lesz, tessék vele törődni !
Ám a párosról nem tudtam a szemem levenni. Ahogy Baekhyun izgatottsággal teli szemekkel fordult oda Chanyeolhoz, majd bújt oda hozzá, olyan idilli volt. Tökéletesek voltak együtt.
- ..in….Jongin – szólított valaki és mellékesen mióta bökdösnek !?
- Mi az? – fordultam az illetőhöz, aki eléggé perverz mosollyal nézett rám.
- Jaj Jongin csakhogy felkeltél, tán csak nem hosszú volt az éjszaka Kyungsooval? Vagy csak Soomin perverz szokása az, hogy felcsat….
- Állj le Wufan nem vagyok erre kíváncsi – hagytam ott és mentem be a szobába, természetesen felháborodva.
Hogy mer egy ilyen nekem ilyet mondani!? Soomin és..az…az izé!? Fúj.
De ahogy az ágyra néztem…az éjszaka… Leültem az ágyamra és végigsimítottam az ágyneműn. Friss volt, szépen összehajtva, de mégis Kyungsoo édesen hívogató illata töltötte be szinte az egész szobát. Istenem Jongin mit tettél…..


KYUNGSOO POV

A csók , vagyis a félre sikerült csók után nem akartam vele beszélni. Semmilyen szinten sem. Igazából nem is azért, mert nem csókolt vissza, hanem…nem tudom. Ki kellett belőle szeretnem, tehát nélküle kellett lennem. Nem akartam én semmi mást, csak azt, hogy ő boldog legyen. Ash Kyungsoo….
Kerültem, éjszaka sem köszöntem el tőle, fellépéseknél sem mutattam nagyobb érdeklődést utána, már ott tartottam, hogy felpofozom, hogy hagyjon békén, ha már ennyire tönkre tesz –noha ő erről semmit sem tud. Ám egy este nem volt otthon, tudtam, hogy Soominnal van, így a szobánkból sem mozdultam ki. A közös képeinket nézve elmélkedtem ajkai édességén. Mintha cukrot ettem volna, és az íze ott maradt volna. Elképesztően finom, selymes és lágy, ám mégis rideg és zord. Ahogy megdörzsöltem a szemem éreztem, hogy furcsa érzés fog el, mintha fájna a szememnek a fény, ezért le is zártam a telefonomat, hátha emiatt fájdult meg, ám mire felnéztem Jongin már mellettem volt. Sokkoltan ugrottam kicsit hátra és tény, most pöppett meg is ijedtem tőle.
Veszekedtünk …hangosan . Olyat mondtam neki, ami lehet, hogy sértő volt, de megint Soominnel jött, és megint csak sírni tudtam, de most előtte. Előtte álltam, remegtem, egyszerűen csak azt akartam, hogy lássa, mi folyik le bennem. Aztán megölelt, én pedig hozzábújtam. Amikor nyugtatgatott, és azt mondta, hogy szeret, legszívesebben visszamondtam volna neki, hogy én is, teljes szívből , de helyette újra megcsókoltam. Lágy voltam, szerelmes, és boldog, mikor ajkai mozogni kezdtek. Azt hiszem a legédesebb nektarint ízleltem, a nyelve mozgása tökéletesen eluralkodott felettem, az ujjai csakúgy táncoltak a hajamban, én pedig csak még többet akartam. Nem érdekel senki, nem érdekelt, hogy ezzel most tönkre teszem a kapcsolatát, önző akartam lenni. Amikor ledöntöttem az ágyra, és felé másztam, ajkát, és nyakát kezdtem birtokba venni, miközben ujjaim már a nadrágjában járkált. Azok a sóhajok, a kérlelések, tönkre tettek, de be is indítottak elég rendesen. Azon az éjszakán mindent megkapott tőlem, mindenemet neki adtam, ami valaha nekem fontos volt. Büszkeség, önzőség, érzelmek, szüzesség.
Egész éjjel nyögtem alatta, tehetetlenül kiszolgáltattam a testem egy kiéhezett kannak, aki most élte ki minden vágyát. Harapott, szívott, karmolt, mégis mind ezt olyan gyengédséggel tette, hogy az ember lába beleremeg, ha csak erre gondol. Amikor reggel elment mellőlem, egyedül éreztem magam, de mégis olyan jó érzés fogott el, mikor a nyakamon lévő aprócska kis foltokat tüntettem el a tükörben tömérdeknyi alapozót lopva Luhantól. A bizsergés nem múlt el, mintha újra és újra érezném magamban a meglepően nagy szerszámát, érezném a lihegését… Megborzongtam.
Megráztam a fejem, és amint befejeztem a röpke készülődést, felöltöztem, ágyneműt cseréltem és mentem is Suhohoz, aki seggén pattogva várt engem.
- Na végre – karolt át és szinte rám aggatta a cipőmet – most elmegyünk itthonról, nem kérdez, nincs semmi gond, csak beszélnem kell veled- azzal szinte kiszáguldottunk az ajtón és bevágott egy kocsiba. Úristen ..Suho sosem volt ilyen, csak ha tényleg nagy baj volt. Elhajtottunk, és Suho csak mereven bámult előre, majd egy parkolóban megállt, és felém fordult. Én még mindig határozottan nagy szemekkel néztem vissza rá.
- Kyungsoo, miért nem mondtad el? -  suttogta a szavakat és lehajtotta a fejét.
- Jongin és én csak…
- Nem azt te okos! Nem érdekel Jongin! Miért nem mondtad el, hogy a szemeddel gondok vannak!? Ezért nem voltál hajlandó elmenni szemészhez?
Előre fordultam és lehajtottam a fejem.
- Mióta tudod? – sóhajtottam és az ujjaimmal kezdtem játszani.
- Az lényegtelen, de Kyungsoo…miért? Nézz rám kérlek – a mondata végén nagy ott lógott az a bizonyos ’ amíg tudsz ’ kifejezés. Soha senkinek nem akartam erről beszélni, most mégis muszáj lesz. Mikor kicsi voltam, és anyukám a kezében tartott, de egy pillanatra nem figyelt rám, én meg hatalmasat zakóztam a kezéből, egyenesen a földre. Anyu mesélte, hogy rettentően sírtam, és mikor megvizsgáltak, azt mondták semmi bajom, ám a középiskolában már előre kellett ülnöm, nem csak az apró termetem miatt, hanem mert nem láttam rendesen. Próbálkoztam kontaklencsével, szemüveggel, de csak ideiglenesen segítettek, a műtétet pedig kizártam. Nem akartam, hogy bárki ott kutakodjon meg ..ah fúj. Ki is rázott a hideg, és ahogy elmélkedtem, úgy nem voltam hajlandó a tekintetemet Suhora emelni. Szégyelltem magam, és inkább ajkamba haraptam. Percekig még csak ültünk, hallgattam a sóhajtásait, de nem törtem meg, ám rá emeltem a tekintetem, és kérlelően néztem aggódó szemeibe.
- Kérlek, Jonginnak egy szót se…nem tudhat erről … maradjon a mi titkunk – suttogtam a szavakat, lábaimat felhúztam magam alá és átkaroltam őket. Fogytam. Amióta nagyobb gondjaim vannak, nem eszek. Jongin is…ez is.. Lehajtottam a fejem és fájdalmas nyüszítés kíséretében elsírtam magam. Sok volt ez…főleg ma.
Végül Suho kivette a kulcsot a kocsiból, és megbökte a vállamat.
- Gyere te széphangú, szülinapot alkalmából választhatsz valamit – mosolygott rám olyan kedvesen, hogy szinte azonnal jobban lettem. Picit mosolyogtam, megtöröltem a szemem és kiszállva a kocsiból mentem oda hozzá.

Végül szinte egész nap Suhoval voltam, nagyon jól éreztem magam, annyira kedves volt velem, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy tervez-e valamit. Végül egy plüssmackóval a kezemben szálltam be már otthon a liftbe és szorongattam szorosan.
- És tudod már mi lesz a neve? – kérdezte és játszani kezdett a maci fülével.
- Igen ! – emeltem fel a tekintetem rá a maci feje felett – De nem mondom el – kuncogtam és kiszálltam a liftből. Édes torta , és mámorító alkohol szag csapta meg az orromat. Nem foglalkozva vele Suho mögött bementem a sötét lakásba. Persze az a tökfej nem kapcsolt volna villanyt. Halk lépteket hallottam magam mögött, és egy talán valami ’bazdmeg’-et… oké ez Soomin volt, de mit mondott!? Lehet, hogy valami tök elfogadott, csak én vagyok olyan marha, hogy nem tudom. De ezen időm sem volt gondolkodnom, mert felkapcsolódtak a fények, konfettik, meg valami duda hang is volt. Majdnem hátraugrottam Soomin kezei közé annyira megijedtem.
- HAPPY 2SOO DAY!! – kiáltották egyszerre nekünk , én meg csak álltam, mint tegnap este Jongin kukija és néztem, hogy mi az isten van. Pislogtam, persze a szemem a hirtelen fénytől majd’ kiégett, de amikor megláttam Jongin boldogan mosolygó arcát, egyből mosolyogni kezdtem én is. Gyönyörű, konfettis haja összevissza volt, arca kipirult és tekintete köztem és Soomin közt mozgott. Szerelmes voltam belé, de ismerem a mondást, ha szereted, engedd el. Elengedlek a szülinapomon Kim Jongin, hogy az igaz szerelmeddel legyél, én majd megjegyzem a gyermeteg mosolyodat, a ragyogó szemeidet. Mosolyogtam, nem tudtam mit tenni, még akkor sem, hogy ha most legszívesebben kiszedtem volna Soomin szájából, csak megsimogattam a hátát, majd engem is megölelt, hosszan. Karjaiba bújtam, talán túlságosan is, mikor egy konfettit szóró Chanyeol lépett oda.
- Akkor ünnepeljünk – vigyorgott és már hozta is a két tálcányi felest nekem és Soominnek. Tiltakozást nem tűrve ültetett le minket a kanapéra, és nyomta az ölünkbe a tálcákat.
- Inni , gyerünk inni – sürgetett minket. Soominnak nem kellett több egyből elkezdte őket lehúzni.
- Én ezt nem iszom meg – tettem le a tálcát az asztalra mikor Soomin már vagy a tízediket húzta le. Nem akartam nyuszi lenni, nekem huszonkettőt kellett volna meginni…hát nem csak feltételes mód volt. Végül mindent megittam, és már azt sem tudtam, hogy merre vagyok. Hátradőltem a kanapén és vigyorogva néztem a plafonon a …talán a csillárt? Most olyan aranyos és szép volt, mint még soha.

Elszórakoztunk, eliszogattunk, de egyszer Jongin nagyon érzelmesen csókolta meg előttem Soomint. Túl érzelmes volt ez az én lelkemnek, így próbáltam feltápászkodni, ami szerencsére sikerült, picit meghajoltam és kimentem az erkélyre. A friss levegő arcon csapott, mint maga a valóság. Kegyetlen volt, de mégis szelíd és szeretetre méltó. Végigsimítottam az erkély vaskorlátján, rideg volt. Felültem rá és lehajtott fejjel gondoltam végig az életemet. Én csak boldog akartam lenni. Azt az embert akartam magam mellé, aki vigyázz rám, sosem hagy el, sosem érezteti velem, hogy nem vagyok elég férfias, nem , nem voltam meleg, talán picit volt rá hajlamom Jongin előtt, de utána, szinte forrtam. Forrtam a vágytól, égtem az érintéséért, amikor ázottan, és sírva jött hozzám, hogy Soominnal gondok vannak… istenem…. miért? Soomin miért volt ott és akkor? Vagy, miért nem én vagyok ő? Miért nem vagyok lány, miért nem tudok szép lenni, vagy elég lenni neki? Lehet, hogy csak kipróbált? És nem tetszettem neki? Vagy igen , csak nem vallja be?
Könnyes, és vörös arcomat a tenyereimbe temetve rohamoztak meg az újabb kérdések, feltételezések, gondolatok. Egy aprócska kattanást hallottam, és mire felnéztem, Jongin már zárta be az ajtót maga mögött és rám nézett. Nem akartam ezt, nem akartam a szánalmas bocsánatkérő szövegét hallgatni, nem akartam látni sem.
- Mit szeretnél? – kérdeztem és megtöröltem a szemem
- Gyere be kérlek, mindenki vár rád – sóhajtott fel és lépett oda hozzám – Kyungsoo , kérlek – nyúlt volna a kezem után de elkaptam onnan.
- Kai miért? – néztem a szemébe. Tudta, hogy csak akkor hívom így, ha haragszom rá – miért keltesz bennem olyan érzéseket, amiket nem kéne? Miért nem fogod fel, hogy az életem legfontosabb tényezője vagy? Hogy az illatod a levegőm, a nevetésed a vizem, a hangod az ételem, szeretlek, és nem csak megjátszom magam – suttogtam neki sírva. Leszálltam a korlátról és az ajtó melletti házfalnak támasztottam a hátam – Jongin nekem te olyan vagy, mint neked Soomin. Élet. És ha ezt te nem érted meg, akkor miért teszel ilyet? Megcsókolsz, elveszed a szüzességem, és utána elvárod, hogy jó pofizzak… ne legyél ilyen kegyetlen…
Felém kezdett el lépni, láttam, ahogy az árnyéka közeledik, majd felemelte az eddig lehajtott fejem, s így szólt:
- Nem tudod elhinni, hogy én mennyit szenvedek. Akkor, azon az éjjelen, nem csak baráti szeretetre gondoltam, te tökfej  - suttogta ajkaimra – lehet, hogy nagyon forró talajon lépkedek, de kellesz. Megtartalak bármi áron, és Soomint is. Van benned valami, ami benne nincs meg – suttogta a fülembe és a hajamba túrt.
- Nekem van farkam – mondtam teljes komolysággal, és erre kinevetett.
Arca elé tette a kezét és leguggolva nevetett. Toporzékolni kezdtem és morcosan néztem rá le. Olyan egy …fúúúú!!
De miután összeszedte magát, visszajött hozzám, és mosolyogva támaszkodott meg a fejem felett.
- Na pont ezért nem foglak téged soha a büdös életben elengedni
- De az illatosban sem
- ASH Kyungsoo elég már ne rontsd el a pillanatokat – lépett közelebb és alfelünk már összeért , mire megadóan sóhajtottam egyet.
Nem várt sokáig, ujjait végigvezette a nyakamon, a karomon és ujjainkat összefonva csókolt meg. Ezt a csókot, mint valami pecsétet jegyezte meg az éjszaka sötétje, nyelte el a buli hangja, és ragyogta be a csillagos égbolt. Ajkát faltam, boldog voltam, éreztem, hogy ő is az. Hajába túrva húztam közelebb, nyelvét táncba hívtam és alsó ajkai kényeztetése közben, kezeim lecsúsztak a nyakán, a vállán, végig a mellkasán, és nadrágja övénél álltak meg. Kimondatlanul is a szeretője lettem, és én voltam a későbbi indoka a kapcsolata végének. Nem mondom, hogy tetszett, mert Soominnal szemben nem volt tisztességes, de …a francba is boldog voltam!!
Gondolatimat megszakította, hogy Jongin olyat lökött, hogy a csókon kívül kellett már nyögnöm. Megremegtem és kigomboltam a nadrágját…

SOOMIN POV

Hol van Jongin…?

KaiSoo - II. fejezet

JONGIN POV.
Mindig is szerettem a kis hyungommal lenni, nem tudom, olyan természetes volt, hogy mindig velem van, törődik velem, akár még csendre is utasít egy-egy vitában, hogy ha arról van szó. Nagyon közeli barátok voltunk és sosem akartam ennek a barátságnak a végét. Mikor második nap beléptünk a munkahelyünk ajtaján, egy kicsit duci, hosszú, szőkehajú lány jött velem szemben, egy tabletet fogva és mérgelődve valami tök ismereten nyelven. Nem is figyeltem, hogy merre megy, csak magát a lányt néztem. Gyönyörű volt, elképeztett, amikor elment mellettem, hajának barackos illata megtáncoltatta az érzékeimet, és kecsesen keveredett édeskés parfümjével. Egy pillanatra megálltam, és utána fordultam. Alsó ajkamba haraptam, és szinte epekedtem utána, pedig csak alig 5 másodperce láttam meg, de máris kellett egy életre.
Teltek a napok, a hetek, és megismertem a lányt. Soomin. Ez a néz csenget egész nap a fejemben, mióta csak vele voltam. Olyan fél éve lehetett, hogy először elmentem vele randizni, úgy rendesen, először csókoltam meg, és érintettem úgy, ahogy senki más. Boldog voltam. Leírhatatlanul !! Nem is tettem másképp, azonnal rohantam Do-hoz , hogy végre ecsetelhessek neki mindenről. Azt akartam , hogy minden tudjon. Volt párszor olyan, hogy lehajtotta a fejét, mondván, hogy csak fáj a feje és sűrűn elnézést kérve ment be a szobánkba, volt olyan is, hogy elaludt, vagy legalábbis lehunyta a szemét miközben meséltem neki, de meghallgatott. Ez volt a lényeg, és nagyon örültem neki, hogy ő van nekem, mint legeslegeslegeslegjobb barát.
Aztán egy este, mikor Soomin és én már megint összevesztünk azon, hogy nincs rá elég időm, dühösen,hisztisen és fáradtan vetettem be magam az ágyamba. Kyungsoo próbált nekem segíteni, de ellöktem és ő is inkább fürdeni ment. Végül addig veszekedtünk, míg leírtam neki , hogy mit érzek, mennyire szeretem, miért vagyok vele, miért ragaszkodom hozzá annyira, és sírva, nem az nem férfias, könnyezve – na ez már jó – hívtam fel és morogtam el neki egy szeretlek-et. Mosolygott, ahogy a hangjából kivettem, és jó éjszakát kívánva aludtam el a telefonomat szorítva, melyen természetesen a közös képünk virított. Szerettem Soomint, az életemmé vált röpke hat hónap alatt.
Amikor békésen szuszogtam, és már a szememből is kiszáradt a könny, Do édes hangjára keltem fel és a puha bőrének simogatására. Elmorogtam neki , hogy majd holnap fürdök és levetkőztem, persze a boxer maradt. Amikor visszadőltem volna, húztam magammal és átdobtam a kezemet aprócska kis vállán.
- Hyung ma itt kell aludnod mert vihar lesz és tudom, hogy te azt nem szereted – suttogtam neki mosolyogva és mikor befészkelte magát azonnal egy nagy dörgés futotta át az egész szobát, és Kyungsoo testét. Hozzám bújt, kérte, hogy védjem meg, és erősebb lévén azonnal közelebb húztam magamhoz, távolságot szinte alig hagyva magunk között. Kezem lesiklott a pólóján keresztül a derekára, és ahogy a nyakamba fúrta a fejét, én úgy suttogtam neki szavakat a nyakára, mivel a fül az arcocskámat nyomkodta. Amikor hajába túrtam, szinte felsóhajtott, mintha könyörögne, hogy tegyek még ilyet vele , majd megszólalt:
- Jongin…kérlek ne tedd ezt… - nem értetem, hogy ezt mire mondja, de engedtem a szorításon.
Végül kilyukadtunk ott, hogy nem szeretné Soomint megbántani, és , hogy nem kapott levegőt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de teljesen megértettem. Majd mikor meguntam a csendet, és nem tudtam még aludni, feltettem neki egy olyan kérdést amire nem várt válasz jött.
Amikor ajkaimra hajolt, nem tudtam, hogy mit csináljak . Sokkolt a tény, hogy a legjobb barátom megcsókol, ráadásul az is , hogy erős késztetést érzek, hogy viszonozzam. Végül nem viszonoztam, időm sem volt rá, mert Kyungsoo elhúzódott és megvillantva hatalmas barna szemeit, melyekben könnyek ültek, csak rám nézett.
- Sajnálom… - szipogta és elfordulva tőlem pihent, de mikor dörrent az ég, összehúzta magát.
Csak néztem az aprócska testét, és magamhoz húzva hunytam le a szemem.
- Ne menj el mellőlem, a vihartól csak én védhetlek meg..

Hetek teltek el úgy, hogy Kyungsoo nem szólt hozzám, szinte átnézett rajtam, és nem tudtam miért. Talán azért, mert nem viszonoztam a csókját, vagy mert megtette, és megbánta, miért…? Soominnek sem tudtam ezt elmondani, sem senkinek sem a bandában és ez már látszott is rajtam.
- Jongin mi a baj? – simított végig Soomin az arcomon mikor már kedvetlenül ültem mellette és a kávémhoz sem nyúltam.
- Ja, semmi sem, csak…ah.  – hajtottam le a fejem és zsebre tettem a kezem – mond, hogy te nem fogsz elhagyni…még ha kérem, akkor sem… - emeltem rá a tekintetem és láttam azt a kétségbeesést , amit sosem akartam.
- Jongin mi a baj, mond már el ! – fogta meg a karomat és megrángatta egy picit.
- Kyungsoo…. – sóhajtottam  - hetek óta nem beszél velem, meg sem lát, és nem tudom mi történt vele, ezért kérlek, te ne hagyj el – nyomtam meg különösen az utolsó szavakat és arcára puszilva hajtottam fejem a vállára – Soomin, az életem vagy, te is és Kyungsoo is. Nélkületek sehol sem lennék, egy gödörben talán, kiáltozva érted – simítottam egy tincsét a füle mögé és felém fordítva arcát megcsókoltam. Éreztem, hogy remegnek ajkaim, de nem érdekelt. Csak csókoltam, szerelmesen, szenvedélyesen.
- Szeretlek – suttogta ajkaimra – és én sosem hagylak el, mindig veled leszek, csak aztán viselj is el – vigyorodott el és apró puszit adott az alsó ajkamra
- Oh szívem hát ezért imádlak – vigyorogtam és újra megcsókoltam.

Amikor hazaértem a randinkról, halkan mentem be a szobánkba és láttam, hogy Kyungsoo ül az ágyon és a telefonján lévő képeket nézegeti.
- Zavarhatok? – lopakodtam oda hozzá és leültem mellé. Nem tudtam kivenni mit is nézett pontosan mert, lezárta a telefonját és riadtan ugrott odébb.
Félne tőlem? Most komolyan …. mit tettem…?
Amikor indult volna el tőlem, megragadtam a csuklóját és visszarántottam, egyenesen az ágyba vissza ülő helyzetbe.
- Do Kyungsoo addig innen fel nem emeled a picsádat, míg el nem mondod mi a jó franc bajod van velem, és nézel át rajtam napok óta! – kicsit hangosabban suttogtam ügyelve arra, hogy a többiek ne hallják meg mert gondolom már rég alszanak.
Először nem mondott semmit, csak nézett, majd lehajtotta a fejét és a csuklóján pihenő ujjaimra pillantott, majd újra rám. Nem szóltunk egymáshoz, percekig, de nekem ezek már óráknak tűntek, végül megszólalt.
- Jonginah….sajnálom … én nem egy olyan valaki vagyok számodra, aki miatt így kéne érezned, nem fogok többet veled beszélni a kelleténél, nem fogok több--
- HÜLYE VAGY!? KOMOLYAN HÜLYE VAGY!? Te vagy az egyetlen barátom, az egyetlen . Tudod mi ez a szó!? Kyungsoo az isten áldjon meg , hát nem hiszlek el ! Azért vagy ilyen mert nem csókoltalak meg!? Vagy mert nem reagáltam rá semmit!? Igen tény, hogy kicsit, nem is, nagyon kiakasztott a dolog, de basszus, ha az eddig heterónak hitt barátod odajön, és megcsókol, te mit reagálnál rá!? Nem hiszem, hogy örömödben ujjonganál és elújságolnád mindenkinek – rekesztettem belé a szót nem éppen halk kommentemmel – Soomin is--
- MÁR MEGINT SOOMIN. HAGYJ VELE, KÉRLEK CSAK ..hagyj…hagyj békén  - csattant fel mellőlem és előttem állva reszketett a kis teste.
Nem bírtam nézni, nem tudom ezt eltűrni, nem akarom őt így látni, ilyen összetörtnek. Nem tudom miért, de reflexszerűen felpattantam, és letörölve néhány könnycseppét megöleltem.
-  Szeretlek Kyungsoo és sajnálom – bújtam a nyakába és belecsókoltam. Hogy miért? Nem tudom. Vonzott ez az ember – is-  olyat éreztem, amire mindig is vágytam. Talán ezt még Soomin sem tudja megadni? Nem. Megtudja.
Elmélkedésemből Kyungsoo és varázslatos ajkai hoztak vissza a való életbe. Lágyan csókolt, és én viszonoztam. Lassan simítottam hajába, kiélvezve minden apró kis érintését, majd alsó ajkába harapva, kezeim lesiklottak túl tökéletes, és nőies csípőjén. Ahogy a nyakamat átkarolta és közelebb húzott, megőrültem. Miért ? Jongin miért? Neked ott van Soomin, mégis miért érzel most hatalmas vágyat a legjobb barátod iránt? Miért ízleled ajkait, miért hagyod, hogy olyan helyre vigyen, ahol még nem is voltál? Szereted? Talán kicsit jobban?
- Hyungh – sóhajtottam ajkaira és végigsimítottam az arcán – mondták már, hogy jól csókolsz?
- Mondták már, hogy farok állító a csókod? – vigyorgott perverzen és újra megcsókolt.

KaiSoo - I.fejezet -

Ahogy végigtapogattam Jongin arcát, kitapintottam minden apró kis mozzanatát. Az arca, mint egy tökéletesre formált baba, ajkai, mint a legédesebb és leghúsosabb nektárin, szemei tökéletesek voltak, minden tökéletes volt rajta. A haja frissen mosott illata simogatta meg az orromat, majd mosolyogva fordultam arra, amerre gondoltam, hogy van. Hogy hogyan vesztettem a látásomat, hogyan omlott össze körülöttem minden, és hogyan ismertem meg Kim Jongint? Ez egy elég érdekes, és keserű történet ….

Két éve kezdődött minden, mikor egy gyönyörű tavaszi napon elindultam gyalog a jövendőbeli munkahelyemre. Ahogy lehunytam a szemem és boldogan sétáltam a még tudatlanság útján, egyik nagyon jó ismerősöm jött mellettem, és nem szabad elfelejtenem, hogy az egyetlen ember akit szerelemből tudtam szeretni. Felé fordítottam a fejem és szivecskés kis mosolyomat rávillantva, karjába karoltam.
- Yaaah Jongin rám figyelj – rángattam meg egy picit a karját ahogy lépkedtem mellette
- Mhh ne rángass anya! – nevetett és összeborzolta a hajam
Morcosan léptem el tőle és majdnem találkoztam, és szorosabb viszonyt kötöttem egy oszloppal. Szerencsére megálltam előtte, de az a tökfej nem hagyta ki, hogy ne röhögjön rajtam egy jót. Sóhajtva léptünk be az SM ENT. hatalmas és elképesztő üvegajtaján, és egyből automatikusan a keze után nyúltam. Megnyugtatta a kis lelkemet, ha csak kezét is foghattam. A bronzos bőrének melege elképesztett, bár tudtam, hogy maga Jongin nem meleg, titkon reméltem, hogy ha nagykorú lesz, az a melegség engem fog éltetni, nem holmi kis nőcskéket akikről mesélt. Igen , nagy donhuán volt, bár nem értettem miért – kit áltatok rohadtul értettem ! - , hisz csak egy csalfa kisgyerek volt, kinek szíve nagysága nem mindig kompenzálta az agyi tekervényeket.
Mire észbe kaptam, már egy liftben álltunk, és számomra tök idegen emberek vezettek el egy , a haramdik emeleten lévő irodához. Jobban bújtam hozzá, persze csak azért, mert féltem. De Jongin sem lepődött meg rajtam, hisz tudta, hogy ha izgulok, akkor bújok, elbújok és alsó ajkamat harapdálom. Most sem történt másképpen. Leültünk a tökéletes kanapéra, és 10 idegen ember nézett ránk, az már 20 szempár…oké Kyungsoo, nyugodj le nem szabad idegesnek lenned, ne búj már ennyire Jonginhoz!
Picit eltávolodtam tőle , felálltam és illedelmesen, jó mélyen meghajoltam és visszacsücsültem. Furán néztek rám, nem tudom miért. Aztán észrevettem. Konkrétan Jongin ölébe ültem vissza, és eléggé hülyén néztem ki rajta. Remek Kyungsoo bemutatkoztál ….


Eltelt egy év, tökéletesen ment minden, elképzelni sem tudtam volna, hogy ennyire összeszokom a többiekkel, na meg, hogy ennyire sikeresek leszünk! Nagyon boldog voltam, és ez rátett, hogy mind a tizenketten egy lakásban, amolyan dormban voltunk. Hihetetlen. Mindent tudtam róluk, kedvesek voltak, és barátságosak, néha elzárkóztak, néha csak úgy megöleltek, és én lettem mindenki anyucija. Mindig mosolyogtam és szerettem a fiúkkal lenni de… még mindig nem volt köztem és Jongin közt semmi. Minden nap egymás felé fordulva köszöntünk el egymástól, két távol álló ágyban, és fordultunk háttal a másiknak, s próbáltunk aludni.
Ma is így volt. Hál’ istennek ma szabadnapunk volt, végre pihentünk a nagy hajtás közepette, és csak magunk voltunk ezen a napon. Én személy szerint főztem a többieknek, elpakoltam utánuk, és takarítottam egy picit, néha lefeküdtem aludni, de este a nagy kajáláson valami furcsa volt. Mindenki a megszokott helyén ült, de Jongin most nem volt hajlandó mellém ülni. Minden áron Chanyeol mellé akart és kíváncsi voltam az indokra. Alig ettem valamit, zavart, hogy nem volt mellettem, pedig az édes illatát szerettem, a hangot, amikor majszolta a rizst, azt a szuszogást, amit minden falat közben megejtett, erre most hallgathatom itt Suho és Sehun közt ültem, akik cseppet sem hasonlítottak Jonginra. Sóhajtva toltam el a tálat magam elől és toltam el magam az asztaltól. Felálltam, meghajoltam és minden egyes kérdést félredobva mentem be a szobába, természetesen mikor becsuktam a hasam rohadt nagyot korgott.
- Ajh Kyungsoo kellett neked nem enni már megint – motyogtam magam elé és Jongin titkos kis tartalékát kezdtem keresni. Mindig dugott el, hol az ágya vagy párnája alá, vagy a szekrényébe de semmi. Sóhajtottam és inkább az ágyamban kezdtem turkálni a boxerem és a pólóm miatt amikor is bejött Jongin és morcosan lehuppant…nem is ledobta magát az ágyra, mint egy kölyök. Enyhe szívroham utána odasétáltam hozzá és leguggoltam az ágyához. Hatalmas, sötét szemeimet rámeresztettem, és beharaptam az alsó ajkam.
- Mi a baj…? – böktem meg a vállát és közelebb totyogtam az ágyhoz – Jonginka mond el légyszi – bökdöstem tovább.
- Ahhs Kyungsoo ne most… - fordult el tőlem és a telefonját kezdte el nyomkodni.
- Már megint összevesztetek !?  - álltam fel és a ruháimhoz mentem – komolyan , vagy együtt vagy sehogy de döntsétek már el  - azzal a lendülettel kimentem a szobából és Luhan előtt becsapva a fürdőajtót, bezártam.
Semmi gondom nem volt Jongin mostani barátnőjével, Soomin tényleg nagyon szép volt, és kedves, és látszott rajta, hogy minden érdekli ami Jonginnal kapcsolatos, de az elejétől kezdve riválisként tekintettem rá. Már mikor megláttam az SMnél, mint új grafikus, rosszul voltam. Ahogy Jongin ránézett… szeretet és elkötelezettség. Ezeket láttam, amiket egyedül csak a kutyáinál véltem felfedezni. Aztán randiztak, majd Jongin felhozta hozzánk és rendesen bemutatta nekünk, hogy ő Soomin az új EXO family tag. Nem akartam tudni, miket csináltak eddig, Jongin hogyan érintette, miként és milyen szenvedéllyel csókolta, csak azt akartam, hogy én legyek Soomin, én legyek akire így néz és ne egy lány.
- Ahs Kyungsoo kezdj valamit a melegségeddel ez már gáz – motyogtam magam elé és lefürödtem.
Szerettem, amikor a vízcseppek tisztára mostak, szerettem őt ideképzelni, a kezeit, a leheletét…

Miután hosszasan fürödtem – és persze más is csináltam - , megtörülköztem, felvettem a boxeremet, a hatalmas KAI feliratú pólómat, majd visszacsoszogtam a szobába. Mikor beléptem, már édesen szuszogott, persze a telefonját egy pillanatra sem engedte volna el. Odamentem hozzá, betakartam, majd álltam. Álltam, és alsó ajkamat harapva, néztem a nyugodt arcát. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve kitakartam, és elkezdtem keltegetni.
- Jonginka… szívem felkelni, menj fürdeni mert nemsokára elfogy a meleg víz – suttogtam neki és simogattam a karját
- Mhhh…. – kelt fel kómásan – majd reggel  - motyogta és levette a pólóját. Rengetegszer láttam már ezt a testet, de még mindig meglepett, hogy milyen gyönyörű …bár tény, a sötétben nem éppen sokat láttam, de a körvonalak így is gyönyörűek voltak. Ledobott mindent magáról, csak a boxer maradt, majd ahogy visszadőlt, húzott magával engem is.
- Hyung ma itt kell aludnod mert vihar lesz és tudom, hogy te azt nem szereted – dobta át a vállamon a  karját, és hagyta, hogy sokkoltan bár de befészkeljem magam hozzá. Rettenetesen égett az arcom, nem tudtam hova tenni a dolgot, de amint elhelyezkedtem egy rohadt nagyot dörrent az ég. Persze én automatikusan hozzábújtam.
- Védj meg, Jonginah…. – fúrtam a fejemet a nyakába és ajkamba haraptam. Ahogy kezei lesiklottak a pólómon keresztül a derekamra, megremegtem és éreztem a forró leheletét a nyakamon. Tehát ilyen..valahogy talán vele is ilyen lehet.
- Tudod, hogy mindenkitől megvédelek aki valaha ártani akar neked – suttogta a szavakat , és hajamba túrva húzott magához közel.
- Jongin…kérlek ne tedd ezt… - amint kimondtam a szavakat, tudtam, hogy ennyi volt. Barátságunknak annyi lesz, és már többet hozzám sem fog szólni. Ügyes vagy Do Kyungsoo….
- Nem teszek veled semmit, csak megvédelek – motyogta és engedett a szorításán – de ezt mire értetted most? – kérdezte pár percnyi hallgatás után.
Na Kyungsoo vágd ki magad, légy ügyes gyerünk!
- Hát….nem kaptam levegőt meg…. Soomin… ne kerüljünk rossz helyzetbe, nem akarom, hogy szétmenjetek – fájtak a szavak, viszont rohadtúl nem akartam Jongin boldogságát tönkretenni. Szerettem az őszinte mosolyát, mikor megölelt és róla beszélt. Nekem ez jelentett mindent.
- Hazudsz hyung, de talán most elhiszem – mosolygott rám megint és betakart minket.
 Olyan jó volt így, vele, összebújva a karjai közt. Nem érdekelt a kinti vihar, azt kívántam, bár minden nap lenne ilyen, hogy e karok közt aludhassak el. De nem lesz. Sosem lesz többé ilyen szerencsém.
Ekkor újból Jongin törte meg a csendet.
-Kyungsoo, mire vágysz a legjobban? Vagyis, ha holnap meghalnál, mi lenne az utolsó kérésed?  - nézett rám és mosolygott rám angyalian, azzal a tunya orrával pedig játékosan adott egy eszkimópuszit.
Nem tudtam kiigazodni rajta, és meg is lepett a kérdés. Tudtam a választ, de nem mondhattam ki. Nem szabad, viszont…azok dús ajkak hívtak, hogy egy percre kóstoljam meg őket. Megnyaltam ajkaimat és hozzá érintettem ajkaimat az övéhez. Lehet, hogy nem kellett volna………..?