JONGIN POV.
- Na elmegyünk? – bökdöstem meg Soomint, miután nem
válaszolt már nekem vagy öt perce.
- Mi? Ja persze. Vagyis várj nem tudunk, ma dolgoznom kell menni – nézett rám
barna szemeivel és lekonyult az édes ajka.
- Jaj ne csak ezt ne – térdeltem fel hozzá és mosolyra húztam a száját – akkor bekísérlek mit szól hozzá? –
mosolyogtam rá és pusziltam ajkaira. Azonnal mosolyra fakadt ő is.
Még egy picit beszélgettünk, majd mind ketten rendes ruhát kapva magunkra
elindultunk az SM félelmetes épülete felé. Kezét fogtam egész úton. Annyira
szerettem vele lenni! De persze a másodlagos szerelmeimet sem hagyhattam
otthon. Mind a három kis csöpségemet magammal hoztam az útra. Soomin szerintem
nem bánta, de azért valljuk be, előtte nekem csak a kutyáim és Kyungsoo….vagyis
nem, csak a kutyáim léteztek.
El kell felejtenem Kyungsoot, kiverni a fejemből és csak Soominre kell
gondolnom, hogy milyen gyönyörű, hogy milyen boldog vagyok, amiért nekem ő itt
van. Más nem járhat a fejemben.
Minden pillanat egy ajándék volt Soominnal, mint ahogy azok is, amiket most
élünk meg. Ahogy ujjaink összefonódva melegítették egymást, az illata újra
simogatta az orrom, szinte olyan volt, mint mikor először találkoztunk.
Felemelt az égbe, és ott is tartott.
Minden tökéletes volt, a kutyák is élvezték az utat, mi is, miután még
megálltunk egy bubble tea-t venni, persze Soomin itt is ellenkezett, de az
istenért is, Kim Jonginnal van együtt nem várhatja, hogy majd hagyom, hogy
mindent magának vegyen meg! Hát na! Elvégre az ura vagyok, és nekem illik
mindent megvenni neki, amit csak becses ajkai közül ki nem szökik.
Amikor odaértünk, a kutyákat a recepción hagytam, hisz a kutyáim sajnos nem
jöhettek velem, így teljesen bekísértem, fel az irodájába, ahol dolgozott. Jól
ismertek már az épületben minket, így nem lepődtek már meg rajtunk. Amikor
beléptem az irodába, senki sem volt ott, viszont valami érthetetlen oknál fogva
rám jött a jól ismert kangörcs. Miért találom izgatónak azt, hogy ha
lebukhatunk? Miért kell nekem most és azonnal!? Időm sem volt gondolkoznom,
amint Soomin is belépett és becsukta az ajtót, nekidöntöttem és megcsókoltam. Faltam
ajkait, szinte menekültem közéjük, hisz gondolataim sunyiban újra Kyungsoo felé
kanyarodtak. Azok a húsos ajkak, a körmei, amint belém vésődnek… Nincs itt de
felizgat, Do Kyungsoo utállak, szívből. Amint Soomin is feléledt, hajamat
túrta, és vadul kapott ajkaimra. Szerettem mikor ilyen, ilyen ….ön maga.
Fenekébe markoltam, nyakára tapasztottam ajkaimat, becéztem, néhol hagytam egy
nyomot, mire eltolt és nyögve nézett szemeimbe.
- Jhongin ne itth – suttogta a szavakat, néhol meg is állt. Egyem meg de
aranyos ilyen felizgult arccal.
- Nincs itt senki, Soomin vasárnap van, csak te dolgozol, meg a recepciós –
vigyorogtam és végig táncoltattam ujjaimat a gerince vonalán – és ne tagadd le,
hogy őrületes vágyat érzel ez – itt a nem épp nyugodt állapotban lévő farkamra
tettem a kezét – iránt – suttogtam ajkaira a szavakat és benyúltam a pólója
alá.
Amikor már visszaindultam a kutyáimért, elköszönve Soomintól, megigazítottam a
kósza tincseimet. Tény, kicsit egymásnak estünk, de ez szerintem természetes ,
hogy ha két ember közt még ennyire ég a tűz. Alsó ajkamba harapva köszöntem el
a portástól, és hoztam el a kutyáimat. Lassan sétáltunk, a kutyusok élvezték,
hogy végre nem csak pár percet voltak lent. Haza felé úton leültem egy padra,
minden kutyám mellettem pihent, aranyosan fújták ki az eddig nagy séta
fáradalmait. Ahogy néztem őket, mosolyra húzódott a szám, ajkaim közül meleg
párafelhő szivárgott ki, és szinte éreztem Park Chanyeolnak azt a fajta
érintését, amit addig nem is gondoltam volna.
Komor reggelre ébredtünk, valamilyen
oknál fogva nem az ágyamban, hanem a földön fekve keltem fel. Morcosan és nem
mellesleg eléggé kócosan néztem körbe, hogy egyáltalán hol lehetek. Fura volt,
mert nem láttam Do szétszórt papucsát, hanem valami kutyás mamusz figyelt rám
és… zoknik. Gyerekek én sosem féltem semmitől – kivéve néhány dologtól – de
mindig is azt mondtam, hogy a zoknit azért hozták létre, hogy engem
idegesítsenek vele. Egyszerűen fúj volt. De ez most lényegtelen. Túltéve magam
a „ zokni-sokkon”, felültem, majd megpillantottam egy még igencsak önmagáról
nem tudó Chanyeolt, ahogy olyan szinten falja Baekhyun ajkait, hogy már félelmetesen
bejött. Nem, nem voltam meleg, még csak hajlamom sem volt rá, bár előző este is
nagyon összegabalyodtam CHanyeolal, legalábbis az tuti, hogy egyszer
nekinyomott a falnak „ SMÁROLJUNK” címszóval és lekapott. Mit ne mondjak, ahogy
még mindig szugeráltam a párt, felötlött bennem az, hogy esetleg jó lenne
Baekhyun helyébe bújni és én lehetnék azt, akit Chanyeol így fal. ÚRISTEN KIM
JONGIN MI TÖRTÉNT VELED!? Először is, nem vagy buzi, kettő meg, Baekhyun
lányos, szóval ha úgy vesszük Chanyeol sem buzi, csak annyira szeret seggre
menni, hogy már a lányos pasikra is megy…ugye?
Mi alatt én ezt levezettem, Baekhyun ellökte – aki az átivott éjszaka után, még
mindig rettentően ittas – Chanyeolt, és kiviharzott a szobából én meg ott
maradtam egy kanos, részeg Chanyeolal. Sóhajtva keltem fel, fájó derékkal és
lépkedtem – nem inkább csoszogtam – oda az ágyhoz.
- Ah Chanyeol mi volt tegnap? – nyújtózkodom előtte, majd felé fordulva kómásan
mosolygva ülök le elé.
- Az szívem, hogy annyiszor voltunk egymás szájába, hogy Baekhyun féltékenységi
jelentett rendezett, és még ekkor is odajöttél hozzám, megszívtad a nyakam, és
csak annyit mondtál neki, szívd ki a faszom, ha nem tetszik, hogy mostantól én
vagyok Chanyeollal – vigyorodott el és mászott felém de csak lassan.
Elvörösödtem, magam elé nézve szorítottam ökölbe a kezem. Nem lehettem ilyen,
Ilyen buzis. Most komolyan mit gondoltam én? Ennyit inni, nem is emlékszem
ilyenre.
Gondolkodásomat a halk sóhajom és annak okozója szakította meg. Ahogy a meleg
és még alkohol fűtötte lehelete súrolta a nyakamat, kezei már gombolták a félig
begombolt ingemet. Egyik karommal a hátam mögé támaszkodtam, míg a másikkal
tarkójánál markolásztam a haját. Chanyeol olyat hozott ki belőlem amit nagyon
kevesen, viszont neki ott van Baekhyun, aki bármikor bejöhet, így – sajnálatos
módon de- ellöktem magamtól.
- Chanyeolh ezt nem szabad – keltem fel az ágyról és mentem volna az ajtó felé,
de Chanyeol neki lökött annak.
- Kicsi Jonginka ne hidd, hogy olyan könnyedén elszabadulsz tőlem – suttogta a
fülembe, miközben kezei a mellkasomon barangoltam – csak nézd meg most, hagyod,
hogy hozzád érjek… - suttogta a nyakamra, de kezdtem nagyon nem bírni ezt az
egészet. Az a mély hang az őrületbe kergetett.
- Ishtenem Chanyeol ne kínozzh – sóhajtottam fel ahogy végig simítottam a
tarkóján és felemeltem a fejét.
Az a perverz vigyor... ajkamba haraptam, majd ő egyre közelebb és közelebb
hajolt hozzám.
- Most már nem érdekel Baekhyun ? -
suttogta ajkaimra, miközben lassan már kóstolgatta őket.
- Chanyeol most komolyan…. – kaptam be az épp simogatásra induló nyelvét, mire
felmordult és csak jobban passzírozott az ajtónak. Felnyögtem, amint megéreztem
magamhoz ennyire közel, de nem érdekelt, csak szívtam és haraptam a nyelvét.
Végül nem csókolt meg, hagyta, hogy játsszak vele , miközben ő már a combomon
kalandozott. Először csak simogatta, majd végig karmolta és vadul kapott
ajkaimra. Alulról túrtam a hajába, próbáltam nem hangos lenni, de az istenért
is, Chanyeol kegyetlen jól csinálta a dolgát. Ahogy nyelve táncolt az enyémmel,
alfele csak jobban dörzsölődött hozzám, miután már a lában a derekán volt, én
pedig csak túrtam a haját, hagyva, hogy azt tegyen velem amit akar.
Először a nyakamat kezdte el kényeztetni, aztán ahogy az ujjai végig táncoltak
a mellkasomon, elvesztettem a fejemet. Alig pár perce voltam így férfival, nem
mellesleg az egyik leghelyesebb taggal – utánam persze – de már hatalmas vágyat
éreztem arra, hogy kielégítsem olyan szinten, ahogy még Baekhyun sem tudná.
Fordítottam a helyzetünkön, most ő volt az ajtónál. Nem vártam sokat, leszedtem
róla a maradék ruhákat, miközben vastagra szívott ajkaimmal tapogattam be
fedetlenné vált mellkasát. Ahogy haladtam lejjebb, úgy térdeltem le fokozatosan
elé…
Hangos zenére és rettentő hidegre keltem fel. Basszus elaludtam, kint és
rettentő hideg lett! Gyorsan a kezembe kapom a már gondolom régóta csörgő
telefonomat, és elindulok a kutyákkal, persze azt sem tudom, hogy merre megyek
hirtelen. Ah ez az álmodozásdi nagyon nem tett nekem jót. Főleg azért, mert
újra , mondhatni, átéltem az egészet – amit nem bántam annyira – viszont,
Chanyeol közel sem volt olyan jó, mint Do vagy Soomin. Ahs, mindegy, talán most
valami jó hírrel szolgálnak mert most az jól esne. Ahogy beestem a lakásunkra,
akkor vettem észre, hogy a telefonomat a kezemben tartottam, de alapjáraton nem
vettem fel. Elengedtem bent a kutyákat, s végül felvettem.
- KIM KURVA JONGIN HOL A FASZOMBA VAGY MÁR!? – üvöltött…nem is sipított le egy
igen csak ingerült Suho. Suho tud ilyen is lenni?
- Most értem haza, de ti merre vagytok? Sehol
senki és minden szanaszét van -
néztem kicsit körben a nappaliban.
- Told a kórházba a seggedet, Kyungsoonak betört a feje – majd letette.
Amint meghallottam, hogy mi történt már rohantam is. Ha bármi történt Do-val
én…én nem bocsájtom meg magamnak! Szeretem, nem veszíthetem el…. még nem….
D.O POV
Nem éreztem Jongin jelenlétét. Nem éreztem én már semmit, hisz én már csak egy
test vagyok… de… akkor miért látom, ahogy a többiek zokognak miattam….?
(személyes megjegyzés: a fici közben csak az xoxo és a don't go-t hallgattam........ elég érdekes jeleneteket lehet alattuk összehozni :DDDDDD )

annyira jó :3 úgy szeretem olvasni :) nagyon érdekes témát választottál.
VálaszTörlésSzia! Nagyon tetszik! Mikor lesz Folytatás?
VálaszTörlésírom írom de most a vizsgák miatt leálltam minden ficivel :DD szóval türelem c:
Törlés