hát hol is kezdjem...? mondjuk kezdjük kedd este, mert
igazából már ott elindult minden...
Mikor este eljöttem Nikitől sé elindultam a reptérre, semmi
különöset nem éreztem,amit nagyon is furcsáltam. Ám amikor leszálltam a
metróról és az utolsó busszal elmentem a reptérre, mintha valami új kezdődött
volna el. Ahogy hallgattam a számaikat, és néztem kifelé az ablakon, valami
magával ragadott. Talán a tudat, hogy Ő lesz majd előttem? Nem tudom pontosan,
még így visszagondolva sem.
Mikor leszálltam a buszról, beccamogtam a 2/B terminálba, s
leültem egy 220 mellett, akkor kezdtem el izgulni. Hideg volt, izgultam és
napok óta rosszul is voltam, így ezek a keverékek nem éppen jól jöttek ki, de
végül kibírtam azt a négy órát, melyet így kellett töltenem, alvás nélkül és
csak minimális kajával és piával. Nos, mit ne mondjak eléggé rosszul voltam
már, mikor felültem a repülőre, de már fent voltam. Az ablakon folyamatosan
néztem ki, majd becsatoltam magam, feltettem a maszkomat, bedugtam a fülem, s
elindultunk. A felszállás valami eszméletlen volt a Napfelkeltében, s ahogy a
süvítettünk...megborzongok, hogy ha rá gondolok. Végül itt - a rám váró két
órányi út alatt - sikerült egy órát aludnom , s mikor landoltunk esett az eső
de érdekes mód nem volt vészesen hideg. Lebattyogtam szépen az emberek előtt,
akik természetesen hülyének néztek , de nem érdekelt, majd megkeresve a
belvárosba tartó buszomat, felültem rá, s újabb másfél óra út után már London
szívében voltam. Eszméletlen. Első látásra gyönyörű, bár nagyon sok fura ember
él ott, amin annyira nem is kellett volna meglepődnöm, mégis megtettem. Na de
lényegtelen, leszálltam a buszról, ahol egy nagyon kedves magyar lányka
fogadott, és nagyon jól kezdődött az egész beszélgetésünk. Vett nekem reggelit,
busz jegyet, oreot és .... VELEM ÁLLT SORBA uwu~
Na de visszatérve a lényegre, elindultunk hát a Forum-hoz. Nagyon
izgultam, még inkább azért, mert emeletes busz legelső ülésén ültem, és
csodálatos volt a kilátás. Nagyon sokat nézelődtem, természetesen minden
lekajáltam csirkehusival és sajttal magam körül, de aztán körül-belül
háromnegyed óra út után meg is érkeztünk a Forum elé. Voltak már kint páran, de
nagyon kevesen, hisz iskola idő van, és még csak fél tizenkettőt mutatott az
óra. Meg is kaptam a sorszámomat - hozzáteszem ezt én javasoltam az angoloknak,
és egy köszt nem kaptam érte, no mindegy ... - , ami a G. 14.1 volt. Mire én
rájöttem, hogy a G az a General-t jelenti a 14.1 pedig azt, hogy én a
tizennegyedikként mehetek be az early-sek után, beletelt olyan harminc percbe.
^^"
Na de beálltunk a sorba, és Niki -a magyar lányka - mondta,
hogy neki el kell mennie, de hamarosan
visszajön. Mondtam neki, hogy menjen nyugodtan én elleszek. Na ez abból állt,
hogy zenét hallgattam, és nézelődtem, illetve nyitott szemmel aludtam, amikor
is valami érdekesre lettem figyelmes. Hirtelen egy fehér buszra lett figyelmes
a tömeg, köztük én is, és amint megláttam, ki illetve kik ülnek benne, a
lélegzetem is elállt - ekkor már Niki több ,mint egy órája nem volt velem .
Persze a tömeg odarohant , miközben én komótosan a busztól két méterre álltam
meg, és ekkor villantottam meg Eli ujját. Olyan boldogság jött rám egy rohadtu
ujjtól, hogy azt elmondani nem tudom nektek. Elhúzták a függönyöket, Kevin és
Hoon mutatott szívecskéket, majd a Forum háta mögé hajtott a busz, amit a tömeg
is követett, kivéve én. Én visszaálltam a helyemre és onnan néztem a
történéseket - ugyanis tény, hogy voltak sorszámok, ám előttem a 13-as számúak
álltak, mögöttem meg már a 22, szóval vigyázni kellett. Végül akik hátul
voltak, ujjongva jöttek vissza, s mutogatták a képeiket, s ekkor érkezett
vissza Niki. Mondtam is neki, hogy meghozta nekem a UKISS-t, mire csak
mosolyogva veregette a mellét.
~~ pár órával, két cd-vel, még egy magyarral később a már
berendezett sorban ~~
Pár perc volt a sima jegyeseknek, hogy bemenjenek, és azt
hittem ott szarom, pisilem, hányom , izgulom össze magamat, annyira be is
akartam menni, miközben nagyon is féltem. Amikor beengedtek minket,
megrohamoztam az üres ruhatárat, leadtam a dolgaimat, és a két kis
lightstikemmel együtt beálltam az ötödik sorba. Tökéletesen láttam mindent,
Andinak - a másik magyarnak, akit összeszedtem - csinált helyet, szegénykém
kicsit alacsony, de imádat a lány c: Remegni kezdtem a tudattól, hogy már csak
negyvenöt rohadt perc választ el tőlük, és teljesen sokkban voltam. Itt álltam.
Öt sorral előttük, UKISS lightstick-el a kezemben, dobogó szívvel, egyedül.
Nagyon rosszul voltam a várakozási idő alatt, nem is hittem volna, hogy ennyire
ki fogok majd készülni, de akkor, elindult a füst gép. A színpad két oldalsó
kivetítőjén megjelentek a fiúk mono scandal-os képeik, és én már majdnem sírni
is kezdtem, aztán előre fordultam és bejöttek.
Én ennyire még sosem voltam boldog, sosem sikoltottam még
ennyire szívből, és sosem lóbáltam ennyire durván a lightstickemet. Beálltak a
Stop Girl c. számhoz és én elszakadtam. A koreográfia csodálatos volt, Jun
nagyon jól nyomta Dongho részeit, és Eli...hát... igen....
Mondanom sem kell, hogy először nem szerencsétlen arcát
néztem meg, hanem a combját. És. Az. Gyilkos.
Amikor vége lett a tömeg tombolt, és ordibált, komolyan, nem
voltunk sokan, de egy teltházas japán koncertnyi hangjuk volt. Csodálatos érzés
volt ennyi ember közt így lenni.
És ennyire emlékszem nagyjából. Amikor a Someday elindult,
elsírtam magam Eli hangján, amikor a 0330 volt szintén, beleszerettem Soohyun
mosolyába, Hoon gyönyörű hangjába, Kevin édes kis nevetésére, Kiseop
csodálatosa szemeibe és alakjába, Jun mosolyába és .... az az orr
gyerekek....csodálatos. De senki semmivel sem tett túl Kim Kyoung Jae
csodálatos, amikor egy kis fehér kutyával mutatták, szerelmes lettem, ez az
ember többet törődik egy koncert alatt a fanjaival, mint azt én valaha
képzeltem. Az a mosoly, melyet mi csaltuk elő, a csillogás, mely miattunk volt,
a könnyek, melyeket okoztunk egymásnak... órákig, napokig sőt hetekig tudnám
nektek ragozni, de csak egy szót mondok, tökéletes. Ez az ember tökéletes. Négy
év várakozás, rengeteg könny, mosoly, és boldog pillanat után egy csodálatos
emléket kaptam, melynek értékét csak én tudom igazán, hisz még így sem tudom
nektek teljesen átadni... szeretem.
A koncertnek nagyon hamar vége lett, természetesen ilyenkor
kicsit káosz volt a meet and great miatt, de ezt is megoldottuk, és
húsz-húszonöt perc várakozás után, már mehettünk is fel az emeletre a UKISShez.
Teljes remegésben voltam , alig tudtam a lépcsőkön felmenni, volt, hogy a
lányka meglökött mögöttem. Aztán bemehettünk a szobába hat talán hetesével, s
én voltam abban a sorban a harmadik aki bemehetett. Mikor bementem, ott álltak,
köszöntek, integettek nekünk, de én csak Elit tudtam nézni, s mikor közelebb
mentem, csak akkor vettem észre, hogy ott egy kis pad szerűség. Azt hittem,
hogy itt fognak dedikálni, vagy én nem is tudom, de egyszer csak egy staffos
megszólalt, hogy 'SIT!' . Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, gondoltam leülök,
s le is ültem Jun elé. Aztán láttam, hogy a mellettem lévő nem fér oda, így
becsúsztam Kiseop elé, de akkor észrevettem , hogy Eli előtt nincsen senki, így
próbáltam odamenni, de nem tudtam, mert megfogtak, hogy itt kell maradjak.
Végül reagálni nem volt időm, Jun a bal, Soohyun a jobb oldalamon volt, Kiseop
pedig mögöttem, talán meg is fogta a vállam, nem tudom, csak annyit, hogy kettő
fotót csináltak velünk, s mikor felálltam, Eli szerettem volna picit beszélni,
de foglalt volt, így Junnak megmutattam a tetoválásomat, amire csak
szégyenlősen mosolygott, s eltakarta arcát, Kiseopnak is tetszett, majd édesen
integetve köszönt el tőlem csak úgy, mint a többi tag.
Így utólag visszagondolva, eléggé kis gonosz voltam, hogy
csak Elira koncentrálódtam, mert megmondom őszintén, az, hogy kiállt Eli
mellett a sorban nem tudom. Csak annyit hogy jobbról a sor Jun, Kiseop,
Soohyun, Eli de, hogy Kevin és Hoon hogyan voltak... -sigh -
Ez úton is szeretném a tagoknak megköszönni a
figyelmességüket. Észrevették, mikor sírok, mikor boldogok vagyunk, észre
vettek mindent, ami velünk történt, és ezt még egyetlen egy koncerten sem
éreztem át. Ez az év koncertje volt számomra, sosem fogom elfelejteni, még azt
sem, hogy Kiseop és Kevin nyálas vízzel fröcskölt le minket a végén. Gyerekek,
nagyon köszönöm!! És nektek is, hogy ezt a rövidke beszámolót elolvastátok,
sajnálom de még mindig görcsölök, ha rájuk gondolok – és így elég nehéz még
aludni is ennyi poszter között ^^”, főleg a tudattal, hogy Juncika törülközője majdnem megvolt...ahs... – és így is ezt is két napig írtam.
KÖSZÖNÖM NEKTEK ~ ÉS ITT AZ ÉLŐ PÉLDA, HIGYJETEK AZ ÁLMAITOKBAN, MERT TÉNYLEG VALÓRA TUDNAK ÉS VALÓRA IS FOGNAK VÁLLNI!!!!
És most hozok nektek pár fan képet, melyet a Londoniak csináltak - én nem csináltam képet, túlságosan is sokkban voltam én ahhoz XD
KÖSZÖNÖM NEKTEK ~ ÉS ITT AZ ÉLŐ PÉLDA, HIGYJETEK AZ ÁLMAITOKBAN, MERT TÉNYLEG VALÓRA TUDNAK ÉS VALÓRA IS FOGNAK VÁLLNI!!!!
És most hozok nektek pár fan képet, melyet a Londoniak csináltak - én nem csináltam képet, túlságosan is sokkban voltam én ahhoz XD
( ez az egyetlen kép, ami az enyém, és megosztom veletek *-* , amit a rövid kis történetemhez elfelejtettem hozzá tenni, az, az volt, hogy voltak japán fanok, köztük egy nagyon kedves japán fan , aki cdket és dvdket illetve egyéb kis csudika dolgokat árult, mire én eljutottam ide, már csak Distance és Love On You volt ami engem érdekelt. A legszebb az egészben, hogy a Distance sima cd-s kiadású, míg a Love On You dvd-s, mégis egy áron kaptam őket, átszámítva darabjukat 1200 forintért. Azt hiszem, mindent megért ez a koncert!
)TrackList :
- Stop girl
- She’s mine
- Standing still
- Comeback to me
- Someday
- Hana
- 0330
- Mysterious Lady
- Love On U
- Forbidden Love
- Neverland
- Man Man Ha Ni
- Without you
- Lifetime for Kissme
-The End -




